¿Qué es el sitio web?

https://www.facebook.com/101760105309861/

Irány Andalúzia

Casa
España
Antequera
Irány Andalúzia

Irány Andalúzia Az oldal egy személyes és egy turisztikai oldal keveréke lesz, amin keresztül szeretnénk neked

06/02/2025

Cueva de la Pileta

Pár hét és már öt éve élünk itt Dél-Spanyolországban, de még mindig előfordul, hogy olyasmibe ütközünk bele, amiről korábban sosem hallottunk, pedig igazán megérdemelné nem csak a helyi de nemzetközi hírnevet is. Egy baráti vacsorán kérdezte tőlünk a házigazda, hogy van-e kedvünk kirándulni velük egy érdekes barlangba, ahova ugyan előre kell regisztrálni a belépéshez, de ő ezt intézi a sajátjukkal együtt úgyis. Nem kell nekünk kétszer mondani, ha végre csak hátradőlve élvezni kell a kirándulást, természetesen igent mondtunk.

A barlang Ronda-tól kissé még nyugatabbra a Grazalema hegység lábainál található, hivatalosan Benaoján falucskához tartozik.
(Ez a környék amúgy is igen látványos kiránduló/túrázó/sziklamászó helyekkel rendelkezik, 20km-en belül legalább 6-8 nagyszerű látnivalót is lehet érinteni akár.) Regisztrálni a 10-13 óra között a weboldalán szereplő telefonszámon lehet (cuevadelapileta es, a pontot tegyétek bele! szerintem beszélnek angolul szükség esetén, de erre azért nem szabad mérget venni) de szégyenszemre ez még akár előző nap is könnyedén lehetséges volt, nem úgy tűnik, mintha rettentő sorok várnák a látogatást sajnos. A belépő nem nagyon olcsó, felnőtteknek 15eur, gyerekekek pedig 10Eur. Sajnos fényképezni nem lehet, így próbáltam legalább pár képet hozni nyilvános oldalakról (wikipédia, Andalúz Junta oldala, a barlang weboldala), remélem megbocsátják ezt ők is.

Maga a barlang bejárása kb. 1.5-2 óra, sok helyen lépcsőzni kell és a nedvesség miatt csúszós is, de így is hálát ad az ember a barlang újrafelfedezőjének, egy helyi földművesnek aki annyira büszke volt a földjén található látványosságra, hogy évtizedeket töltött a fiaival a kiépített útvonal kivésésére, biztosítására, hogy a tudósok (és később a turisták) könnyebben tudják megtekinteni a helyet.

DE, most jöjjenek azok a részek, ami miatt nagyon élveztük a barlang látogatását és nektek is nagyon tudjuk ajánlani!!

- mókás (ledes) "bányászlámpát kap az ember a bejáratnál, mintha csak kis törpék lennénk, lehet vonulni sorban

- részletes idegenvezetést lehet végighallgatni, angolul és spanyolul is, mely tényleg érdekes, egy percig se kell küzdeni az álmosság ellen a végighallgatása alatt!

- a barlang magában is csodaszép és érdekes, főleg hogy eredetileg egy föld alatti folyó nyitotta meg a járatokat, majd később ezekben kezdődött meg a cseppkőképződés

- a barlangban "teljes szolgáltatás" van, minden megtalálható, amit egy ilyen helyen elvár az ember. Csontok, kerámiák, tűzrakóhelyek, földalatti tavacskák, barlangi állatok (azon belül olyan is, ami csak itt él), denevérek tízezrei (nem kell félni, télen alszanak, nyáron pedig saját kijáratokat használnak). Jellemző módon a túravezető elmondása szerint elég sok lelet sajnos már vagy nem látható vagy csak másolata található a barlangban, mert az eredeti tárgyak a British Museumban, Berlinben, Madridban vannak kiállítva

- és persze a legfontosabb. A barlangban több ezer barlangfestmény található a soktízezer évesektől a párezer évesekig, köztük olyanok is, amilyeneket én eddig még csak könyvekben láttam. Saját szemmel látni egy 25-30000 éve festett művészi kecskét vagy bikát leírhatatlan élmény!

23/01/2025

Atascaburras

Minden leírás szerint ez egy nagyon hagyományos, nagyon szerény paraszti étel Spanyolország Castilla la Mancha régiójából, de
sajnos Bud Spencer nekem örökre elrontotta a komolyságát, mert végig az a dialógus járt az eszemben főzéskor, hogy

- Mi ez, hagymás bab?
- Nem, krumplis hal!

Szintén jellemző, hogy Spanyolország sokkal nagyobb és változatosabb, mint azt mi gondoljuk, La Mancha ide egy 350km talán, de helyben senki se ismerte ezt az ételt, hiába hagyományos fogás. Aztán az is lehet, én futottam bele valami tócsni-lapcsánka
névproblémába és itt is minden héten eszik ugyanezt csak más néven, de ez már nem fog kiderülni sosem, attól félek!

Lássuk, hogyan is készül a krumplis hal!

1kg krumpli
4 gerezd fokhagyma
300g kiáztatott tőkehal
120ml olivaolaj
2 tojás
só, feketebors, petrezselem
egész vagy darabolt dióból pár szem

(Nulladik lépésként ha a sózott tőkehal "természetes formájában" áll rendelkezésre, 24-48 órán át áztatni kell többszöri vízcserével,
hogy a felesleges só távozzon belőle. Ha már eleve kiáztatott formában vesszük, akkor ezt a lépést felrakjuk a polcra a "lencseátszitálás" és a "babáztatás" mellé a félkész ételek korában idejétmúlt dolgok közé.)

Meghámozzuk, feldaraboljuk a krumplit, feltesszük főni.

Mikor már majdnem kész, a sózott tőkehalat vagy berakjuk ugyanabba a fazékba, vagy finomabb lelkűként egy másik kislábosban 5 percig főzzük. Bármelyiket is választjuk, a főzővízből fontos, hogy 1-2 decit félretegyünk.

Szintén finomabb lelkűek a fokhagymát kicsit megpirítják (nem égetik!) egy kevés oliván (nem az összesen, csak pár csepp), aki parasztosabban étkezik, simán csak apróra zúzza (én így csináltam, de Virág sokat tüsszögött, azért a nyers fokhagyma erős aromájú tud lenni).

Felrakunk egy kislábosban személyenként 1 tojást főni, keménytojás lesz, szóval nincs vele sok gond, majd a hámozásnál reménykedjünk, hogy beválik a hidegvizes zuhany és könnyen lejön a héja.

A krumplit, a tőkehalat (kicsit elmorzsálva, a csontok és a bőr nélkül, ha nem eleve csak hús), a fokhagymát egy nagy tálba, vagy modernebb helyen egy mixerbe tesszük és eldolgozzuk, hozzáadva az olivaolaj maradékát. Sóval, borssal ízesítjük (a tőkehal valamennyire eleve sós, szóval a kóstolás fontos!). Ha túl tömörnek
találjuk az állagát, a félretett főzővízből adagolunk bele egy keveset, amíg elégedettek nem vagyunk a krémességével.

Készen is vagyunk, kisebb tányérokra vagy egy nagyobb tálba porciózzuk az ételt és petrezselyemmel, diódarabokkal (Ez teljes talány, hogy miért pont ezzel, de határozott előírás! Ennek van télen szezonja, gondolom.) és a negyedbe vágott keménytojásokkal díszítjük.

Ehető magában is, de pirítóssal is finom.

14/01/2025

Periana-Baños De Vilo

Könnyed hétvégi téli sétaterv alakult ki barátokkal (ahol szinte végig spanyolul beszélgettünk, mivel egyikük angolja nem túl jó. Jó érezni a fejlődést ilyenkor, ha persze lehetne többet is foglalkozni a nyelvvel mindig!), így egy rövidke, 6kmes és gyakorlatilag szintkülönbségmentes körtúrát választottam, ami körbejárt több apró, alig 4-10 házból álló falucskát, illetve érintett egy középkori termálfürdőt is. A séta alatt aztán kiderült, decemberben is elég sok gyümölcs érik Andalúziában, így boldogan végignassoltuk az utat, hol hullott narancsot, hol mandulát, hol kakiszilvát vagy éppen gránátalmát eszegetve. A termálfürdőhöz közeledve hamar megcsapott minket a kénes kigőzölgés és a nap is kevésbé melegebben sütött már, így Léna figyelmeztetésének (Apa, ha ebben megfürdünk, tojássá változunk!) és a hűvös időnek engedve a csobbanást kihagytuk azért. Visszafelé szép lassan betakart minket a közeli hegységen átlopakodó felhő, de hazaérve megint meglepődve tapasztaltuk, milyen változatos is tud lenni az időjárás erre, alig 30km-el arrébb Antequerában már tűző nap fogadott megint, így a délután hátralevő részét a teraszon tölthettük.

30/12/2024

EL SENDERO DEL TRANVÍA DE LA SIERRA (VÍA VERDE)

Az év vége mozgalmasan telt, emiatt kicsit le vagyok maradva a dokumentálással, még az egy hónappal ezelőtti kirándulásokkal is tartozom. Remélem a képek kárpótolnak kicsit mindenkit, kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánunk mindannyiótoknak!

Szülőként néha be kell vállalni hosszabb utakat, hogy a gyermek egzotikus élményekhez jusson, így idén is autóztunk egy másfél órát annak érdekében, hogy rendes színes őszi erdőben gázolhasson avarban a kölyök (tudom, ez nem annyira tűnik egzotikusnak, de ahol a növények 98%-a fenyő, vagy örökzöld, ott tényleg ritkaság). Hogy ne legyen unalmas, idén nem ugyanoda mentünk (Bosque del Cobre), ahol már korábban megcsodáltuk a színes lombú fákat,
hanem ellenkező irányba, a Sierra Nevada csúcsai közé, Granada mellé, ahol egy múltszázadi villamosvonal nyomvonalán kialakított kirándulóút kényelmes túralehetőséget nyújt.

Az 1920as évek elején egy meglehetősen forradalmi és nagyratörő tervekkel rendelkező (ez egy szebb kifejezés a közepesen bolondra, amennyiben pénze is van mellé) spanyol nemes villamosvonalat (a kor csúcstechnológiáját) álmodta meg, egészen a hegység legmagasabb csúcsaiig (Pico Veleta, 3395m). A költségek láttán azért kénytelen volt visszatérni kicsit a valóságba, de még a csökkentett léptékű tervek is tartalmaztak egy vízerőművet, ami által termelt elektromossággal többek között egy villamosvonalat hajtanának meg, mely az utasokat Granadából kényelmesen a Sierra Nevada egyik legszebb völgyében levő luxusszállodába repíti. A vonal sikeresen megépült, de kb. négyszeres költségvetésből, mint amik a tervekben szerepeltek, és sosem lett nyereséges valójában. Szokatlan módon a polgárháború alatt is végig működött (annak ellenére, hogy a frontvonal évekig pont itt húzódott a két fél között, lásd korábbi, itteni háborús lövészárkokat felkereső túránkat) később állami fenntartó vette át, mely legalábbis azt elérte, hogy az üzemeltetés nem járt veszteséggel. A hatvanas évek végén aztán nyilvánvalóvá vált, hogy nincs sok értelme fenntartani a járatot így a közeli víztározó gátjának építése jó ürügyet szolgáltatott a bezárására. Az utolsó csilingelő villamosszerelvény 1974.-ben zárta be a vonalat, később a sínek
nagyrészét is felszedték, de több hangulatos és barátságos étterem a mai napig megmaradt a kirándulók nagy örömére.

19/11/2024

Granadában semmittenni

Említettem már, hogy ha nem Antequerában laknánk, én Granadát választanám? Gyönyörű város, ahol folyamatosan zajlik az élet a háttérben meredező gigantikus, behavazott hegylánc előtt.
Szerencsére vonattal könnyen, olcsón elérhető tőlünk, így van, hogy különösebb cél nélkül, csak magáért a bolyongásért is meglátogatom/juk és még a vezetéssel/parkolással sem kell foglalkozni. Az elmúlt hónapban kétszer is beugrottunk barátokkal, mindkét alkalommal már csak az Albaicín sikátorain és lépcsőin bolyongás, valamint a Sacromonte egzotikus, a favellák világát a bohémnegyedekével (jó értelemben mindkettő!) összemixelő barlangházaiba beleskelődés is óriási élmény, ráadásul mindegyik felfedezőséta során sikerült több zseniális bárt, kilátót, kávézót, tapázót kiszúrni, ahol hitetlenkedve néztünk össze az ingyen, vagy gombokért (70 cent) kapott ételek felett, vagy csak napfürdőztünk a friss mangólé/sör kortyolgatása közben, miközben minden perccel amíg az Alhambrát csodáltuk éreztük, ahogy elrepül minden stressz a fejünkből. Sokszor már-már a forgatócsoportot kerestem, annyira spanyol-imázsfilm jelenetekbe lehetett csöppenni egy-egy sarkon befordulva váratlanul.

19/09/2024

Öblök La Herradura és Maro között

Virág a barátaival kajakozni és snorkelezni ment Nerjából, de az én hátam most annyira nem kívánta ezt, így alternatív program után néztem arra a 4 órára.
Nerja után nem sokkal kavicsos fövenyű, de emiatt kristálytiszta vizű öblök sorakoznak ahova hosszabb-rövidebb sétával lehet lejutni (sok esetben csak gyalog), így kevesebb emberrel találkozik az ember rajtuk, több a helyi és sok a naturista közöttük, ha valaki ilyen helyet keresne. Tervem szerint a legtávolabbi Öbölnél kiszállok és lenn a parton (illetve ahol kell, a vízben) végigsétálok az öblökön, ezzel talán kicselezve a hőséget is. A kis hullámok miatt végül gyakorlatilag majdnem megúsztam volna száraz lábbal a túrát, ha nagyon akarom, de jól esett időnként a vízben gázolni illetve úszni egy kicsit, plusz ha már elhoztam a vízhatlan zsákot stb., használjam is! A végcélt, a Playa del Molino de Papelt (Papírmalom Strand) elérve felkutyagoltam a sziklák tetejéig megint, majd már fenn sétáltam vissza, megcsodálva az Öblöket felülről is. Utána már csak a "taximat" kellett megvárni egy pínea alatt üldögélve, hallgatva a kabócákat és nézve a tengert, a hajókat és ha jól láttam, pár delfint is.

05/09/2024

Sendero de Rio Borosa - Ubeda

Az előző esti falunézés után nem kellett sokat altatni minket, de persze másnap kelhettünk jó korán. A közeli bárban reggeliztünk, eközben sikerült az Olimpia egyetlen versenyszámába belenézni. Mivel a 10km-es úszást magyar nyerte, úgy döntöttünk, hogy akkor mi már ezt teljesen kipipáltuk, a lényeget láttuk is belőle. Innen még hátra volt egy bő órányi autóút a hegyen keresztül, festői ámde nem könnyű szerpentineken.
A kanyargós hágónátkelés után végre megérkeztünk a Rio Borosa torkolatához (itt folyik bele a Guadalquivirbe, ami aztán már az óceánig hömpölyög majd, de itt még azért inkább folyócska), ahol átöltöztünk és nekivágtunk a túraútvonalnak. Maga az út nem nehéz (legrosszabb részein is egy kövesebb hegyi túraösvény csak), de azért oda-vissza 18km hosszú, ami a 40 fokban magában is kimerítő tud lenni. Virág kicsit értetlenkedett is, hogy pontosan miért akartam eljönni, de amikor megérkeztünk a vízesésekhez, valahogy elmaradtak a panaszos mondtaok. Minden rákészülés ellenére visszafelé el is fogyott a vizünk, szerencsére csak az utolsó kilométereken, így érkezéskor hirtelen úgy ittunk meg 2.5l folyadékot percek alatt, hogy magunk is meglepődtünk rajta.

A túra végeztével elindultunk hazafelé, a hegyen újra átkelve visszaérkeztünk a végtelen olajfások földjére. A több mint háromórás autóút közben a pihenőt és egyben "kultúrprogram" városnézést most Ubedában ejtettük meg, ez a település (10km-re fekvő ikertesójával, Baezával együtt) is a világörökség része, gazdag reneszánsz örökségével minden sarkon és utcában csodálatra készteti az embert.

Természetesen olivaolajat is kellett venni, ha már a világ legfontosabb olivatermő területén járunk, egy kicsiny boltban áruló kedves hölgy részletesen elmagyarázta a fontosabb tulajdonságokat és jellegzetességeket (ennyi év után is tanulnunk mindig!) majd a kóstolók után kiválasztottunk egy pikánsabb, gyümölcsösebb fajtát, ami tökéletesnek tűnik salátákhoz, vagy csak kenyérrel.

29/08/2024

Jaén

Az elmúlt négy évben egy része volt Andalúziának, amin gyakorlatilag csak átutaztunk nagy ritkán, az északkeleti provincia, Jaén és annak fővárosa. Most, amíg Léna Magyarországon nyaralt, könnyebben indultunk neki az útnak, így bár nyáron nem ideális a 40 fokban odalátogatni, belevágtunk.
Első napi terv szerint kényelmesen indulunk 9-10 felé, letudjuk a 250+ km-es autóutat, majd ebédelünk, városnézünk és megyünk tovább a Cazorla hegységbe. Ebből persze délben indulás lett, kisebb 40km-es eltévedéssel, így bőven este 9 után értünk csak Cazorlába, ott már csak egy gyors sétára maradt időnk, mielőtt bedőltünk az ágyba.

15/08/2024

Tintorera a la Reina (Kékcápa királynő módra)

Ahogy korábban is írtam, rendszeres tüzetes felfedezőutakat teszek még abban a szupermarketben is, ahová szinte minden nap járok, mert hajlamos vagyok nem meglátni azokat a dolgokat, amiket nem ismerek, de szeretek újdonságokat kipróbálni. Így találtam rá a hűtőpultban ezekre a kékcápaszeletekre is, amiket meglehetősen jutányos áron adtak (6.95EUR kilója), így le is csaptam párra. Otthon aztán receptet is néztem hozzá, szerencsére minden hozzávaló akadt is a spájzban vagy a hűtőben, gyorsan elkészült az ebéd!

13/08/2024

Rincón de la Victoria - Virgen del Carmen

Spanyolországban a tengerészeknek, halászoknak, haditengerészeknek saját védő-Mária jár, Virgen del Carmen, akinek ennek megfelelően a július közepén esedékes napján tartott körmenete is meglehetősen egyedi. A menet a szokásos módon indul a karmelita templomtól, azonban hamarosan hajóra száll a Szűz, hogy végighaladva az adott település partjai mentén megáldja a tengert és a partszakasz. A túloldalon partraszállva - már nem bárkán, hanem a szokásos trónon - még egyszer utoljára leviszik a tengerhez (sőt, a tengerbe, amiben persze csak a hordozó hajósok merülnek bele) - hangos Viva! és Guapa, guapa! kiáltások közepette, majd összerendeződik a körmenet és immár megint az utcákon haladva térnek vissza a szobor otthonába. Idén Rincón de la Victoriában látogattuk meg a szertartást, ahol ezzel egyidőben volt a nyári Feria is, így a gyerekek a menet előtt strandolással, utána mindenféle körhintára és kisvonatra felüléssel oldhatták a felnőttes program unalmát. Spanyolosan, olyan hajnali kettőre haza is értünk, sejthető, hogy mindenkit ágyba kellett cipelni a kocsiból (majdnem engem is :).

17/07/2024

El Chorro - Embalse Superior Tajo de la Encantada, Basílica mozárabe y ruinas de Bobastro

Új vendég, új alkalom csinálni valamit, amíg végigsétálják a Caminito del Rey-t. Ez alkalommal, mivel a látogatóközpontnál parkoltunk, az Ardales felé eső végén nézelődtem útvonalakat, a legközelebbinek és legpraktikusabbnak az látszott, ami meglátogatja mind a hegytetőn levő tározóját a vízerőműnek, mind pedig útba ejti az eredetileg még vizigót-őskeresztény korban épített, meglehetősen megközelíthetetlen (így védett) helyen található baziliká és az azt körülvevő erőd romjait.
Délután ötkor már nyilván kicsit azért elviselhetőbb lesz az idő, mondtam magamban, miközben kiszálltam a 38 fokban az autóból. Integetés, autó el, ezek után fél perccel konstatáltam, hogy egy dolgot felejtettem el, letölteni offline mentésbe a tracket. Térerő természetesen sehol, annyi eszem azért volt, hogy vakon nem indulok neki a hegyi ösvényeknek, így maradt a kellemes aszfalton kutyagolás, ahol külön táblák emelték ki a kerékpárosok számára, milyen kellemes 17%-os lejtőre számíthatnak időnként. Az amúgy kellemesen kanyargós fenyőerdős árnyékos oldal vadászós hegymenet végén elértem a romokhoz vezető ösvényt, ahol bár végre sikerült mentenem a tracket, de ennek ellenére kellemetlen dolgokkal szembesültem. Egyrészt a romokhoz vezető ösvényt elkerítették és egy kis jegyszedő bódé jelezte, hogy belépődíjas a látogatásuk. Ennél is rosszabb volt látni, hogy a bódé délután kettőkor bezárt, kérjük kedves látogatóinkat, térjenek vissza holnap. Ezen a ponton - még mindig 40 fok körüli a hőmérséklet - kicsit elborult az agyam, hát nincs olyan, hogy én felkúszok ide és még csak nem is látom amit akarok! Rendes k-európai módon kerestem egy rést a kerítésen és belógtam, majd próbáltam az útról minél kevésbé látható helyeken eljutni az ösvényre. A meredek hegyoldal, poros-köves talaj, a tüskés növényzet és persze a meleg együtt gyorsan felismertette velem, hogy azért nem ez volt a világ legjobb ötlete, de szerencsére fogat összeszorítva csak sikerült kicsit járhatóbb részre érni. A romok szépek, látványosak, de azért mindent összevetve inkább tudom javasolni a kirándulni kívánóknak a közeli Necrópolis de las Aguilillas meglátogatását, az ugyanilyen szép, de jóval kellemesebb és útba esőbb sétával közelíthető meg és ingyenes is.
Kimelegedve, porosan és leizzadva jutottam vissza az útvonal következő részére, ahol szerencsére kellemesen frissítő szakasz várt a tározó mentén sétálva, itt szép lassan helyreálltak a különböző értékek bennem, mind fejben, mind hőmérsékletben. (: A tározó túloldalánál elkezdődött a hosszas, cikkcakkos ereszkedés a hegy túloldala, a Caminito del Rey kijárata felé, de ezalatt már csak azzal a dilemmával kellett megküzdenem leginkább, hogy vagy a gyönyörű tájat nézem, vagy az ösvényen a köveket, hogy minden bokám épségben maradjon. Leérkezvén jelezték a többiek, hogy még sétálgatnak, majd egyszer jönnek, így kénytelen voltam egy útmenti büfé árnyékos teraszán kivárni az érkezésüket, de ez a rész azért nem esett rosszul, bevallom!

05/07/2024

Cueva de Hundidero - Cueva del Gato

Korábban már jártam itt részben (poszt is készült róla), most egy mesefesztivál ígéretével elcsaltam kirándulni a családomat is. Természetesen már a 27 fokban meghallgattam, hogy ez a hőmérséklet elviselhetetlen (azóta 35 lett, képzelhetitek :), de azért csak végigjárták a rövidke sétát. Először a barlangrendszer felső végét (ahol befolyik a folyó a hegybe), a Hundidero barlangot és a mellette levő felhagyott gátat látogattuk meg. A legutolsó alkalom óta ide több, könnyebbtől nehezebbig terjedő nehézségű via ferrátát és egy tibeti hidat is telepítettek. Na, ez nem az én sportom, az is biztos!
Miután megcsodáltuk a több, mint 50m magas barlang külső, napfényes részét, átautóztunk kb. 15 perc alatt a hegy túloldalára, ahol kisebb felfrissítő kávézás után elballagtunk az átellenes "macskabarlanghoz". Itt csodaszép, tiszta, kékvizű tavacska fogadott leanderekkel és más virágokkal körbevéve, ahol annak ellenére boldogan fürdőztünk vagy 2 órán át, hogy a víz hőmérséklete csak 10 fokos, mire kiér a sziklák közül. Nagy nehezen végül sikerült összepakolni a többieket és végül elindulhattunk a közeli Parautába, hogy megnézzük az Elvarázsolt Erdőt és a gyertyafényes mesefesztivált, de ez már egy másik történet!

24/06/2024

EL Rocio visszavág - kirándulás a Doñana Nemzeti Parkban

Miután múltkor rettentő büszke voltam magamra, hogy kicseleztem a lustaságunkat és mégis eljutottam El Rocioba, TERMÉSZETESEN alig pár héttel később felmerült 3 éve nem látott barátokkal dumálva, hogy "szinte" felénk járnak az óceánnál, mi lenne ha mi is elmennénk, félúton megoldva a találkozót. Röpke keresés után már foglaltam is a szállást El Rocioban, a szálloda szalonjában egy szimpatikus kitömött bikafej ajánlkozott esti beszélgetőpartnernek a képeken és a szoba szolgáltatásai között felsorolták a légkondi mellett az istállót is, így biztos voltam benne, hogy elégedettek leszünk, bármilyen kívánságunk is legyen!

Megérkezés után kicsit sétáltunk a faluban, majd lementünk a kb. 15km-re levő óceánhoz, ahol a barátokkal, vacsorával, naplementenézéssel telt az első este.

Mivel nem az a típus vagyok aki egy nemzeti park közepén egész idő alatt a parton akar heverni, megemlítettem a többieknek, hogy második nap reggel egy 7 órás nappal együtt keléssel be lehetne iktatni egy szép kis sétát a lagúnák között, de már az első pillanatban nagyobb ellenállásba ütköztem, mint a szövetségesek Monte Cassinonál, így csendben módosítottam is azonnal fejben a tervet magányos kirándulásra.

A felkelés többé-kevésbé sikerült is hibátlanul, a városkán átsétálva bevetettem magam a mocsárba. Az első órácskában gyönyörű, buja, zöld környezetben, páfrányosok között haladtam, ami ritkaság Andalúziában, aztán kiértem a fűszernövényekkel teli szikes bozótos síkságra. Itt véget ért a kényelmes deszkajárda és mély, finom homokban haladtam tovább, ahol viszont nagyszerűen lehetett indiánosat játszani, mert minden nyomot kiválóan megőrzött magán.

Újabb 1.5 óra elteltével elkezdett bennem derengeni a gondolat, hogy a track amit követek nem igazán legális útvonalon halad (Spanyolországban a nemzeti parkok különösen védett helyek, ahová még gyalogosan bemenni is csak bizonyos helyeken illetve engedéllyel lehetséges), így az indiános játék fokozódott, próbáltam a harci ösvényen észrevétlenül haladni, amennyire tudtam. Szerencsém volt, mert pont kiértem egy "legális" útrészre, amikor egy kereszteződésben lassított mellettem a fehér terepjáró és a benne ülő erdész jelezte, hogy az irány, amerre állok már ránézésre sem engedélyezett, így kisebb arcvesztéssel, buta turistának tettetve magam fordultam egy 180 fokot, mondván, ja én ELEVE arra akartam menni, természetesen!

Kisebb térképböngészéssel kiderítettem, hogy ha átváltok egy másik trackre, akkor még akár jól is kijöhetek a dologból, viszont az már biztosnak tűnt, hogy a szálláshoz nem tudok visszaérni, legalábbis időben semmiképpen. Mialatt haladtam az új úticél felé (egy kastélyt és egy tanösvényt ígért az internet), pont volt 1.5 óra arra, hogy végre elérjem a még durmoló lányokat és megbeszéljem velük, hogy ha sikerült felkelni és összepakolni, utánam jönnek autóval (szerencsére a kastélynál egy csoportjára váró buszsofőr megnyugtatott, hogy be tudnak jönni, nincs lezárva az út sehol sem).

Amíg rájuk vártam, végigsétáltam a kastély régi parkjában illetve tavacskái között haladó, újfent deszkajárdás őserdős útvonalat, ami annyira megtetszett, hogy az autó érkezésekor örömmel javasoltam, hogy mégis legyen kirándulás és megismételtük, immár együtt, a kb. 3km-es kört.

Ezek után már csak egy rövid, félórás autózás volt hátra, hogy a nap többi részében, estig megint az óceánban ejtőzve pihenjünk, mielőtt hazaautóztunk az utolsó iskolahétre készülve.

28/05/2024

Nacimiento de Riofrío

Riofrío egy kis falucska, ami mellett már sokszor elmentünk Granadába tartva, de eltekintve attól, hogy azt hallottam mindenféle halnevelde található benne (pisztrángok és tokhalak főleg), eddig egyszer sem tűnt érdemesnek lehajtani az autópályáról miatta. Természetesen ez teljes tévedésnek bizonyult végül.
Pünkösdhétfőn, kihasználva a (magyar) munkaszüneti napot alkalmas kirándulóhelyet kerestem, ami megközelíthető autó nélkül is, így találtam rá erre a kellemesnek tűnő 5-6km-es útvonalra, ami még a kissé távolni vasútállomástól odakutyagolandó másik 6km-t beleszámolva is alkalmasnak tűnt a nap eltöltésére. A vonat gyorsan eldobott a szomszéd nagyobb településre, Lojába, ahol kisebb városnézés és annál nagyobb reggelizés után nekivágtunk az országútnak. Emiatt kicsit aggódtam, nagy melegben és nagyobb forgalom esetén nem túl kellemes a padkán kutyagolás, de szerencsére délelőtt még az idő is kegyes volt és a mellékúton autó se túl sok haladt el mellettünk.
Megérkezve a faluba rögtön a kalifátus korabeli régi híd fogadott, onnan pedig felséges fügebokrok (fák voltak azok inkább!) árnyékában haladtunk végig a folyócska mellett, párszáz méterenként régi malmok romjai között. A forráshoz azért már át kellett sétálni egy rövid, kb. kilométeres "spanyolos" útrészen árnyék nélkül az olajfásban, de a nem túl újszerű hidat kihagyva a folyón átgázolás segített lehűlni legalább. Miután kigyönyörködtük magunkat, visszafelé még találkoztunk két egészen méretes (1.5m-nél hosszabb) Montpellier kígyóval (ha nem tévedek), egyikük még hajlandó volt kicsit modellkedni is szerencsére. A faluban még megnéztük a halneveldék medencéit, az éttermek étlapjait megvizsgálva pedig megállapítottuk, hogy legközelebb biztosan betervezünk egy pisztrángos/tokhalas ebédet a túra végére, ha másokkal is visszatérünk. Ekkorra megérkezett a ViriTaxi és már csak annak kellett ellenállni, hogy azonnal elpilledjünk a kényelmes ülésben hazafelé, nem lett volna tisztességes a sofőrrel szemben!

21/05/2024

El Rocio 2024.

Spanyolországban a zarándoklatok sokkal elterjedtebbek, mint Magyarországon, egészen kis falvaknak is akad 1-1 szentjük, vagy Mária/Jézusképük, amihez legalábbis a környékről évente egyszer gyalog vagy szekerekkel ellátogatnak és megünneplik a jeles napot. Ezek mérete persze a 100 fős, 1-2 szekeres menetektől a gigantikus gyűlésekig terjednek, mindegyiknek megvan a maga varázsa. Az egyik - ha nem A - legjelentősebb ilyen zarándoklat az el rocio-i szűz, a "fehér galamb" tiszteletére vándorol egyfelé Spanyolország egész területéről. 250 "rocinero" testvériség összesen akár egymillió tagja is Huelva tartomány kicsiny, a Doñana nemzeti park területén levő faluja fordítja a szekeret.

Pár éve már elterveztem, hogy ezt a rendezvényt is meglátogatjuk, de az oda-vissza 2x250km vezetés és főleg a várható tömeg nem tűnt annyira családbarát programnak. Idén viszont egyrészt megláttam egy plakátot (a plakát nagyon fontos hirdetési forma, fontosabb, mint a digitális varázslatok! :), mely szerint 24EUR-ért busszal gyakorlatilag háztól-házig visznek, másrészt "állandó jellegű tettestárs"-unk, Heidi around the world is épp jelezte, hogy meglátogatna minket, így az időpontegyezést JELnek tekintettem. Már a jelentkezés is "spanyolos" volt persze, nem lehet mindenféle lélektelen email meg chat segítségével megejteni azt, esetleg egy irodában, hanem természetesen többszöri telefonálást és személyes találkozást kellett végezni a meglehetősen alkalomhoz illő nevű señora Rocio-val, de végül csak megkaptuk a jól megérdemelt fénymásolt cetlinket!

Mivel a busz adott időben ment (vasárnap reggel indult és késő este érkezett vissza) a logisztikai korlátok miatt, így sajnos a legintenzívebb részén a "bulinak" nem tudtunk résztvenni (azok szombat déltől estig, illetve vasárnap este-éjjel zajlottak), de még a nyugodtabb "afterparty" is igen látványos és változatos volt, este visszaérve már nem kellett altatni egyikünket sem egy percig sem, épp csak a port mostuk le magunkról!

16/05/2024

Sierra Gorda - Cueva Horá - Mirador de Karts - Charco del Negro (Loja)

A hübrisz sok mindenre ráveszi az embert. Rég nézegettem már ezt a túrát, de kissé túlzásnak tűnt, mivel ha vasúttal megy az ember Lojáig, átsétál a városon, felgyalogol a csúcsig, majd ugyanezt a távot megteszi visszafelé, az egy jó 34km és 1500m szint megmászása. Kissé határeset nekem már túlélni is, nem is a végiggyaloglás a legproblémásabb. Azért igyekeztem józan ésszel élni a tervezéskor és könnyíteni a helyzetem, Virág rendes módon elvitt autóval nem is csak a hegy aljáig (már spóroltam 2.5km sétát az elején), hanem kb. félútig fel a hegyre is (az is volt egy 8km és 500m szint biztosan). Mint kiderült, ez kellett is a végigkutyagoláshoz, ahogy az is, hogy nagyon szerencsés időjárás volt aznap, alig volt szél és majdnem végig fátyolfelhők árnyékolták kicsit a napot. Ugyanez tűző napon heves széllökésekkel sokkal nehezebb lett volna. Így az út első fele egészen látványos és elviselhető volt, lefelé menet a köves, meredek patakmedrekben fődögélve a 28 fokban már kevésbé voltam boldog. Így is aránylag jó tempót mentem, elértem az utolsó előtti vonatot, ami nem volt haszontalan extrateljesítmény, mert a vonatjegyvásárlásnál kiderült, hogy az utolsó vonatra már nincs jegy eladó, így azzal nem tudtam volna hazajutni. Azért lehetett egy fejem, mert az állomáson kétszer "véletlen" odasétált a biztonsági őr, hogy biztosan minden rendben van-e, fel tudok-e szállni a vonatra, illetve felszállás után úgy döntöttem megkérem Virit, hogy jöjjenek ki elém az állomásra, mert Antequerában én már nem akarok egy dombot se megmászni
hazafelé.

Dirección

Antequera

Página web

facebook.com

Notificaciones

Sé el primero en enterarse y déjanos enviarle un correo electrónico cuando Irány Andalúzia publique noticias y promociones. Su dirección de correo electrónico no se utilizará para ningún otro fin, y puede darse de baja en cualquier momento.

Videos

Corre a Vega Antequera

Correr la Vega Az utolsó húsvéti bejegyzés idén, tényleg! (: A körmenetekhez kapcsolódó szokások részletei minden spanyol tájegységben vagy akár városban mások lehetnek. Ahogy említettük a korábbi posztokban, Antequeraban ilyen pl. a Lujok (hosszúpalástos csengős gyermekek) szerepeltetése mindegyik menetben, viszont van egy másik, ennél látványosabb - és talán spanyolosabb - esemény is, ami simán versenyezhet a legextrémebb húsvéti szokás címért Andalúziában. Mivel a testvériségeknek a trónokat a hosszú, akár 8-10 órás menet végén a saját templomukba kell visszavinni, ezek pedig itt a városban általában dombtetőkön találhatók, ezért kialakult egy általános verseny közöttük, ki az aki a legkitartóbb, legerősebb, leggyorsabb még ilyenkor is. Így aztán a méltóságteljes menetek végén 2-3 trón egymás után "felszalad" a hegyre, mindezt persze spanyolos hangulatban, hangos szurkolással és tapsolással. Egyik alkalommal mögöttem egy hölgy hangos kiáltásokkal biztatta egyenesen Jézust: "Corre, Señor, corre!" (Fuss, Uram, fuss!) Nyertest nem hirdetnek, a jutalom az, hogy a várost körbevevő termőföldek (Vega) a következő évben is bőséges aratást biztosítanak. Ilyen futás csütörtök és péntek este is van a városban, és ezek gyökerei a 16. századba nyúlik vissza. A trónok előtt bárki futhat, az utolsó, Mária trón előtt a legnagyobb a tömeg általában. (Az önkormányzat nekünk kicsit furcsa részleteket tartalmazó leírásban kéri, hogy a futók figyeljenek oda másokra és magukra, pl. ne megláncolt lábbal fussanak.) A videóban két trón futása látható, ez csütörtökön készült, itt ugyanazon az úton futnak, de a pénteki a nehezebb menet, ahol szűk és _nagyon_ meredek utcákon kell haladniuk, hogy felérjenek a saját templomaikhoz.