11/08/2025
Costa de Luz nyáron
Egy újabb kirándulás, ami gombhoz-a-kabátot alapon szerveződött. Egyik éjfélkor átküldtem Virágnak egy képet, amin lóverseny zajlott a strand homokján a cadizi öbölnél, mire nem azt válaszolta, hogy menjek aludni, már túl mélyre ástam az internetben, hanem hogy még mindig nagyon szereti azt a környéket, menjünk el.
Szóval a következő órát szezon-közepén is megfizethető, jó helyen levő szállás keresésével tölthettem, ilyen a karma!
Tanulva a korábbi tapasztalatokból a hirtelen összerakott kétnapos programot három nap alatt akartam végiglátogatni, hátha így kicsit nyugisabb lesz, azért így se kellett altatni minket egyik este se, a szálláson a zuhanyzásokat leszámítva gyakorlatilag végig arccal a kispárnában töltöttük azt a pár órát.
Tekintettel az említett élménybőségre három részletben, napi bontásban készítem a posztokat, így könnyebb kommentálni is azokat, illetve nem kell 100+ képen átrágnotok magatokat egyszerre, van idő regenerálódni! (:
Első nap korán indultunk (már rögtön halk fujjogás hallatszott a kirándulást többi résztvevője felől, de meggyőztem őket, hogy nem akarunk a parti autópályán dugóban kezdeni az utat), 2 órával később már majdnem Gibraltárnál kanyarodtunk fel a hegyekbe. Régi tervem volt meglátogatni Castellar de la Frontera-t. Igazi eldugott gyöngyszem ez a "falu", annyira, hogy első alkalommal amikor leparkoltunk és kiszálltunk, 15 perc után jöttünk rá, hogy ez még nem az, ahova indultunk, hanem az "újfalu", ahova a 70es években leköltöztek a lakosok az ősi, nyilván kissé kényelmetlen várhegyről, az ófalu az még bő 15 perc szűk és meredek szerpentin végén helyezkedik el.
A falu különlegessége, hogy magában a várban található az egész település, ennek megfelelően persze 20-30 perc alatt körbe is sétálható, nem csodálom, hogy idővel kicsit szorította vállban az ottlakókat. Azért akad egy hotel, pár falusi vendégház és persze étterem is, de a körbejárása és megcsodálása után mi csak reggeliztünk és indultunk is tovább, hogy végre az óceánnál lehessünk.
Visszakanyarogva a hegyekből az autópályára újabb óra elteltével érkeztünk a következő megállóhoz, ahol kicsit aggódtam a tömeg miatt, mert ugyan mindentől távoli vad partrészről van szó, de indulás előtt láttam, hogy beválasztották a világ 25 legszebb strandja közé, ami mindig jelentősen növeli a látogatottságot, persze.
Szerencsére a legtöbb turista vagy lemaradt a cikkekről, vagy inkább maradt a parti bárokkal és zuhanyzókkal felszerelt helyeknél, bár nem egyedül voltunk, de nem volt zavaró mennyiségű ember sehol sem. A strandra már a bevezető út is álomszerű és utána poszterre kívánkozik minden része a hatalmas homokdűnékkel, sziklákkal, fehér habfodros smaragd-türkiz hullámokkal. Azért mire végeztünk a sétával a 35 fokban, meglehetősen kifáradtunk, a szél, nap, homokban mászkálás sokat kivesz az emberből, emiatt úgy döntöttünk, hogy másnapra is hagyunk strandot és a szállásunk, Vejer de la Frontera felé indultunk egyenesen.
Nyilván a gondos és előrelátó terv abban a pillanatban kútba esett, amint Trafalgar előtt megláttuk a dűnék felett integető színes szörfernyőket, így 10 perccel később már megint az óceánparton ülve bámultuk hipnotizálva a végtelen táncolásukat de be kellett térni végre egy strandbárba is, az ittenieknek amúgy is olyan hippi-paradicsom hangulatuk van mindig, hogy az ember fizikailag érzi, ahogy percről percre oldódik minden csomó az idegrendszerében!
Azért erőt vettünk magunkon és még világosban nekivágtunk az utolsó 15 perces gurulásnak ideiglenes támaszpontunkig.
Vejerben már jártunk korábban többször is, Virág nagy kedvence, csodás kis fehér falu tele élettel,kerámiákkal és kis művészboltokkal, ahol a legtöbb településen található árusoktól eltérően nem Marokkóban vagy Kínában tömeggyártott egyforma emléktárgyakat árulnak, hanem helyi művészek egyedi tervezésű ruháit, kerámiáit, festményeit stb.
Pont időben érkeztünk ahhoz, hogy a lepakolás és egy zuhany után kényelmesen besétáljunk a központba pár perc alatt és kinézzünk egy helyi halas-hentes-fűszerboltot, ahol a megvásárolt alapanyagokból helyben azonnal el is készítik a vendégeknek a kívánt fogásokat. Pár sör/csapolt vermut és kis rákok meg belsőségek elfogyasztása után még sétáltunk egy kicsit, de aztán "holnap is kelni kell" felkiáltással visszavonszoltuk magunkat az ágyig, másnapra még sok falu neve volt a kis listámon amúgy is!
