27/08/2025
4. nap Marmaris: az éjszakai élet és a történelem találkozása
Erre voltam leginkább kíváncsi. Mindenfélét hallottam Marmarisról, de élőben még nem láttam. Aggasztottak az egy hónappal az út előtti (május eleje) hírek, hogy a drágaság miatt üresek a strandok és kong a város. Mondjuk a hölgy, aki ezt előadta, egy esős-szeles napot választott a video készítésére, de tény, hogy a strandok és az utcák üresek voltak délben.
A charter cég is próbált lebeszélni, mondván durva lesz a kikötői díj. Előzetesen felhívtam a marinát (netselmarina.com) és adtak egy 250€-os ajánlatot még május közepén. De ez dinamikusan változik. Mint a repjegyek. Vagy ránézésre… Mindenesetre a charter cég szerint a minket megelőző héten már 330-350€ volt egy éjszaka és inkább a városfalat javasolták.
Korán reggel indultunk, hogy elkerüljük a szokásos dél körül kialakuló nyugatias szelet, ami pont szembe jönne. Eseménytelenül és többnyire szél nélkül tettük meg a 18NM-es utat. Az éppen feltámadó szelet azért még sikerült jó szögben elkapni és vitorlával csorogtunk be az öbölbe mindenki örömére. Az öböl bejárata viszonylag szűk és elég forgalmas, jobbnak láttuk – meg a leálló szél is – hogy motorozzunk az átellenben, a sarokban lévő városig. A víz szinte világított az egész öbölben a déli napsütésben. A parton mindenfelé építkezés. A hosszú szállodasor előtt mentünk végig, emberek valóban nem tolongtak. Ahogy közeledtünk a hajók száma viszont csak nőtt és nőtt. A sekély víz és a védett öböl jó lehetőséget ad a horgonyzásra, de mi inkább a városfal „kényelmét” választjuk. Felhívom a marinero-t, nagyon készségesen elmondja, hogy menjünk „be”. Haladunk, közben mindenhonnan, mindenfelé dingik rohangálnak jóval az előírt 5csomós sebesség felett. A marina bejáratánál rá is szól az egyikre a kikötői őrség (port police). A partfal üres, nem találjuk a marinérót. Kiválasztunk egy helyet és készülünk kikötni. Közel megyünk, hogy megnézzük van-e mooring line (a hajó orrát tartó kötél) vagy horgonyozni kell. Na ekkor már jött is az emberünk, hogy ne álljunk oda. Így kell ezt csinálni, követtük a helyünkre. Tényleg „be” kellett menni egész a sarokig, a benzinkúttal szembe. Már vártak minket. A parton egy ember, a dingiben meg kettő. Szavunk nem lehet. Adták fel a kötelet, tolták az oldalát a hajónak, mintha bénák lennénk. Szinte helyettünk kötöttek ki. Le a kalappal. Más azon stressszel, hogy nehogy parkolás közben neki menjen valaminek, most meg nekem kellett izgulni, nehogy nekitoljanak valaminek. 😊 Konkrétan a dzsumbuj közepén parkoltunk le. Marina kb 2 perc és az előtte lévő shopping falu. Előttünk az összes étterem és balra amíg a szem ellát bárok, éttermek és bulisnak tűnő helyek. Annak ellenére, hogy déli 1 óra és van vagy 40 fok, a part nem üres. Összeszedtük magunkat, hogy bejelentkezzünk. Linda inkább szaunázik a hajón. 3 perc sétára van a kikötői iroda a saroktól. Ilyen bürokráciát még nem láttam. Több mint 40 percig tartott. Kifizettem a 200€-t, mikor megkérdeztem, hogy a vizet és az áramot hogy lehet használni. Na itt az ügyintéző és az én agyam is majd eldurrant. Azt külön kell. Meg kellett venni a proxy-t (kis biléta) 20€-ért és fel kellett tölteni még 10€-ért. Ez további negyedórát vett igénybe. Zoli türelmesen végig várta velem, de a többiek már 10 perc után feladták. Majd küldözgették, hogy épp melyik vendéglátó egységet teszik próbára. Iparkodtunk utánuk. Egy elég szimpatikus hippi jellegű helyre keveredtünk, ahol még az árak sem voltak elszállva. Micsoda kontraszt. A kikötő díjából nem ezt következt***em volna. A csapolt Efef 100 líra. Korrekt. Ez kb 1000Ft. Legalábbis az itallapon. Fogyasztottunk ezt-azt, és mire fizetni kellett mindenre rájött még 15%. Megkérdeztük a csapost, hogy ez hogy, de csak mosolygott. Hip-hop el is ment vagy másfél óra mire visszajutunk a hajóra. A meleg miatt senkinek semmi kedve semmihez. Shrekkel kiülünk egy koktélbárba nézni a hafenkino-t. Mire végre árnyékban van a hajó mindenki haptákba vágta magát, készen nyakába venni a várost. Csacsibá Fotival, Shrek Zolival, én Lindával. Kezdenek a nappali menedékükből előbújni az emberek. Pillanatokon belül azon vesszük észre magunkat, hogy az utcák zsúfolttá váltak. Mi a nagy bazárt választottuk kezdésnek. Mindenhol hamisítvány. Volt olyan óra bolt is, ahol azt írták ki reklám gyanánt, hogy Genuine Fake (Eredeti hamisítvány). Találtunk egy ruházati egységet, ahol az eladó/tulajdonos kiszúrta, hogy magyarok vagyunk és eléggé törten, de beszélte a nyelvünket. Kamionos volt. :D Vettünk ezt-azt az unokáknak és a gyerekeknek, majd mentünk tovább. Ettünk egy kebabot, dönert. Konkrétan 60cm hosszú volt. Őrület. Nem lehetett megenni… Be is sötétedett. A bárok elkezdtek működni. Zene szól mindenhol. Nagyon nagy a hangulat. Görögországban, a horvátoknál meg többnyire kuka csönd van az éttermekben. Itt meg mindenhol zene. Sokkal jobb így. Kedvünk is támadt beülni egy-két helyre. A nappal kirajzott turista hajók – Gulletek - szép sorban visszaálltak a helyükre és felkapcsolták a fényeiket. Micsoda látvány!! A domb tetején meg a kivilágított vár – étterem. Az öbölben meg a több száz hajó horgony és éjszakai fényeiben lehet a szemet gyönyörködtetni. Az emberek vidámak, jó kedv mindenhol. Máris 11 óra van. Visszasétálunk a hajóhoz. Ekkor jöttünk rá, hogy Marmaris legnagyobb diszkója van előttünk és kinyitottak… :D Illetve előttünk csak a bár, a diszkó az épület mögött van (Club Areena https://maps.app.goo.gl/i5bEJAHqXXs1nrNcA ). De a fényei és a hang, mintha ott lettünk volna… A marina felé magasodó domb oldalát lézerfények világítják meg. Nyuszik vagyunk, meg a melegtől fáradtak, így a cockpitből nézzük a forgatagot. Hajnal kettőig. Esélyünk sem volt, hogy aludjunk előbb. De 2-kor mintha elvágták volna. Hirtelen bezárt minden és eltűnt mindenki. Mi is eltesszük magunkat. Másnap indulunk vissza – várhatóan jó szélben – a Kleopátra szigetekhez a Göcek öbölben. Jóccakát.
