19/08/2025
Párizs, 1867
Számomra örök szerelem a francia nyelv és kultúra, melynek minél szélesebb körben történő megismertetését idegenvezetőként és íróként is missziómnak tekintem. A magyar 🇭🇺utazóközönséget szívesen kalauzolom francia 🇫🇷úticélok felé, regényeimmel pedig a magyar és a francia történelem, valamint a magyar-francia 🇭🇺🇫🇷kulturális kapcsolatok kevésbé ismert epizódjainak megismertetésére törekszem.
Kevesen tudják, hogy az utolsó magyar nádor itt a Francia Riviérán 🌊hunyt el éppen a kiegyezés (és a párizsi világkiállítás) évében, ráadásul máig nem tisztázott körülmények között. Gyilkosság volt? Öngyilkosság? Halála vajon összefüggésben állt-e Ferenc József és Sisi magyar királlyá és királynévá való koronázásával? Esetleg az akkor éppen javuló francia- osztrák kapcsolatok tönkre tétele állt a háttérben? Mindenesetre a francia és az osztrák császárnak is érdekében állt a legnagyobb diszkrécióval kezelni (elhallgatni) ezt az eseményt a porosz titkosszolgálat mindenütt hemzsegő ügynökei elől.
Az esztendő nemzetközi történéseket illetően egyébként igen mozgalmas: a széttagolt német államok porosz vezetéssel egyesülnek, megtörténik az osztrák-magyar kiegyezés, a Habsburg császár öccsét kivégzik Mexikóban, miközben az oroszok kénytelenek eladni Alaszkát az amerikaiaknak, az újonnan egyesült olasz királyság pedig a pápával küzd Rómáért.
Aki pedig nem a történelemért rajong, annak ott a regény egyik legérdekesebb alakja: A nagykövet felesége, a részben 🇭🇺magyar származású Metternich-Sándor Paulina, a francia császárné bizalmas barátnéja és a párizsi divat meghatározó alakja, Saint-Saëns, Liszt és más művészek pártfogója. Paulina a francia luxustermékek 🥂💍🧳👗megismertetésében is komoly szerepet vállal. Az olvasó találkozhat Guerlain parfümjeivel, Cartier ékszereivel, valamint a császári bőröndkészítő, Louis Vuitton különleges termékeivel. Párizsban estélyek, bálok, mulatságok, parádék sora követi egymást, de a külpolitikai változások mutatják, hogy a francia császárság egén már gyülekeznek a viharfelhők
Mindez Nizzában a vasútállomás 🚆épületéről jutott eszembe....ugyanis leírtam a a második regényemben, amint Richárd Metternich, Ferenc József párizsi nagykövete ideérkezik és megcsodálja az akkor új állomást, majd szomorú kötelességének eleget téve tovább utazik, hogy István nádor halotti bizonyítványának kiállítását hitelesítse.
Szeretettel ajánlom a Párizs, 1867 című regényemet is a nyárvégi 😎kikapcsolódáshoz. Nizzából hazaérve pedig hamarosan Burgundia és Lotaringia felé indulok...
