Spabook

06/06/2026

F1 lázban ég Monte-Carlo, na meg én is. Kedvenc nagydíjam, mert ez több mint verseny. Életstílus, értékek, hitvallás, tradíció, rongyrázás, sport, kultúra, networking.

Monaco adja meg a Forma-1 rangját, az F1 adja meg Monaco népszerűségét, kelti a vágyat és rajzolja az álmokat milliók és milliók számára.

1997-ben jártam itt, soha nem felejtem el, a szüleim vettek 2 hot-dog-ot nekem és öcsémnek, ők nem ettek, mert annyira drága volt. De büszkék voltak, hogy el tudtunk ide utazni, kaptam némi belső motort az élethez, mi pedig hálásak vagyunk a csodás útért a mai napig.

Sétálva az utcán, az egyik házba benézve Ferrari szervizt láttunk, kisgyermeki rajongással ugrottak ki a szemeim és csüngtek rá az emelőkön frissülő vörös paripákra. Azóta sem változott ez 😅

29 évvel később újra itt, ráadásul látni a pályát, mit mondjak? Egyelőre beszéljenek a képek!
Meglátom, hogy lesz-e folytatás innen 🙂 Igazából látni érdekes dolgokat az autókon kívül is :)

04/06/2026

21 fokos tengerben kezdtem meg ünnepélyesen a strandszezont. Elég friss, na... viszont a történelmi átlagnál valamivel melegebb.

Aki kellően lelkes, annak megfelel, de azért ez kompromisszumos élvezet.

Otthon meg azon balhéznak wannabe újhullámos politikusok, hogy miért nem nyitott ki ez meg az a strand és hogy ez BEVÉTELKIESÉST jelent a strandoknak, mert milyen szép idő volt májusban.

Nyilvánvalóan teljesen fogalmatlanok a témában és nagyságrendi elképzelésük sincs, mennyibe kerül az üzemeltetés és hogy naponta 100 lelkes vendégből (több nem lesz) orbitális VESZTESÉGET termelnek a strandok és bár a bevétel valóban kiesik, de a matekban a profit, illetve a végeredmény számít, nem a bevétel.

Nem tudom hova utazzak el az infantilis, inkompetens, idióta, idegőrlő megnyilvánulások elől, ahol megszabadulok a populizmus toxikus napi betevőjétől.

C'est la vie.
Mr Spabook

03/06/2026

Miért van rózsaszín szaloncukor szobor a Francia Riviérán?

Errefelé könnyű hozzászokni a szépséghez, aztán megérkezel Saint-Jean-Cap-Ferrat félszigetére, és rájössz, hogy van még egy szint. Na nem a rózsaszín szaloncukorra gondolok, mert a modern művészet eme magasröptű alkotásának befogadásához kulturálatlan külvárosi ember vagyok. Viszont:

A part menti ösvényen körbe lehet sétálni az egész félszigetet, és körbe is kell! Balra a tenger, jobbra villák és gondozott kertek, előttünk pedig olyan panoráma, amelyet képtelenség megunni.

Na meg olyan, graffitikkel antidepresszált romhalmaz épületek, amelyek érdekes gondolatot ébresztettek bennem:
Túl szigorúak vagyunk mi itthon! Mindenki elégedetlen mindennel, (OK a zöldfelületeink valóban kritikán aluliak, de arról máskor), de nézd meg, itt állsz a világ egyik legszebb és legdrágább helyén, ahol az euró (tíz)milliós villáktól 100 méterre fullban nyomja az urbexet a hely.

És elvannak, nyugodtak, boldogok, mosolyognak, dolce vita vagy hogy mondják a franciák, na! Ilyen az élet, egyszer mindenkinek és mindennek vége van, a feltámadás meg nem mindig sikerül 3 nap alatt, addig el kell fogadni a csontvázakat, de nem marad úgy örökre, ebben is biztos lehetsz.

Ezen méláztam, ahogy a tűző napon sétálva gyönyörködtem a parádés panorámában. Amúgy, ha túl meleg lenne, szinte bárhol meg lehet állni egy fürdőzésre. Igaz, néhol nem árt egy kis hegyi kecske-vérvonal, kell némi ügyesség, hogy épségben letalálj a tengerszintre.

Séta közben folyamatosan feltűnnek a magas kerítések mögött megbújó villák. Egyes udvarokon felvonó van a kert végéből a házhoz. Mit felvonó! Sikló. Igen, mint a Budavári Sikló olyan, csak kisebb.

Saint-Jean-Cap-Ferrat-t gyakran a „milliárdosok félszigetének” nevezik. A világ egyik legdrágább ingatlanpiaca alakult ki itt, ahol a beépítés nagy részét ma is elegáns villák adják, pedig a történet meglepően szerényen indult.

A 19. század végéig itt mindössze néhány halász- és földművesház állt a kikötő körül. A félsziget száraz, sziklás vidék volt, amelyet kevesen tartottak különösebben értékesnek. A fordulat akkor érkezett, amikor a Côte d’Azur divatba jött az európai arisztokrácia körében. Előbb királyok, majd bankárok, iparmágnások és művészek fedezték fel maguknak a helyet.

A nagy áttörést sokan Leopold II belga király érkezéséhez kötik, aki jelentős birtokokat vásárolt a félszigeten, villákat építtetett, és ezzel gyakorlatilag megteremtette Saint-Jean-Cap-Ferrat luxusimázsát. Később olyan nevek fordultak meg itt, mint Charlie Chaplin, Elizabeth Taylor, Richard Burton vagy Winston Churchill.

A legismertebb épület talán a Villa Ephrussi de Rothschild, amelyet Béatrice de Rothschild építtetett a Belle Époque korszak fényűzésének jegyében. A rózsaszín palota ma is látogatható, és kilenc különböző stílusú kert veszi körül.

Amit kiemelnék még, az az, hogy ezen a félszigeten úgy, illetve annak ellenére is sikerült megőrizni a természetet, hogy tehetős, befolyásos emberek sokasága építtetett itt otthont magának. Mégsincsen lezárva a part mint mondjuk a Balaland hírhedt megoldása esetében. A sziklás partok, a fenyők, a türkiz öblök és a gyalogösvények ma is mindenki számára nyitva állnak.

01/06/2026

Busszal átmentünk Eze-ből Villefranche sur Mer-be, ott találkoztunk a szüleimmel, akik már néhány nappal korábban felfedezőútra indultak, bejárták Cannes-t és megtrollkodták a vörös szőnyeget is.

Irtó büszke vagyok rájuk, hogy újra és újra nekiindulnak a világnak!

Ha pedig úgy érzed elfáradtál, már nem bírod tovább amiben vagy, képzeld el, hogy ők sorozatban több napon át lenyomtak napi 19 kilométer sétákat, már 133 kilométernél járnak. Nyugdíjasként. Elképesztő.

Amiért ide jöttünk, az a Rue Obscure, vagyis „Sötét utca”, és az egyik legkülönlegesebb történelmi hely, amibe a Francia Riviérán belefuthatsz.

A legtöbb turista valószínűleg elsétál mellette anélkül, hogy tudná, mit hagy ki.

Ez az alagútszerű utca egészen 1260-ig nyúlik vissza. Eredetileg a város első védőfalának részeként épült, katonai célokra. Akkor még nyitott őrjárati útvonal volt, ahol a katonák gyorsan tudtak mozogni a kikötő fölött húzódó erődítések mentén. Később, amikor a város nőni kezdett, fokozatosan ráépültek a házak, és az egykori nyitott védelmi útvonalból fedett, sötét átjáró lett.
A mai napig körülbelül 130 méter hosszú, és olyan érzésed van, mintha visszacsöppentél volna a középkorba. Nem véletlenül lett műemléki védelem alatt álló helyszín már 1932-ben.

A régi helyiségeket használták borospinceként, tárolóként, sőt egyes részeken állatokat is tartottak. Szamarak és kecskék is megfordultak itt a különböző idők során.

Miközben odakint a Francia Riviéra napsütéses képeslapvilága vár, néhány lépés után egy 700 éves kőfolyosón találod magad. Annyira különleges, hogy kb 4-szer jártuk körbe.

Mentsd el magadnak és add tovább, hogy másokhoz is eljusson!

Sikeres hetet!
Mr Spabook

31/05/2026

Ennyi parfümöt egyben soha nem láttam még, pedig megjártam már sok duty free-t a nagyvilágban. Kosarat adnak a nézelődéshez - ravaszul, pontosan tudják, hogy a pszichó szerint menőbb tele kosárral körbeérni, mint egy darab 5 eurós aprósággal odaállni a penztárhoz egy üres kosárral - a gyárlátogatás után persze.

A Fragonard a francia parfümkultúra egyik veterán szereplője. A céget 1926-ban alapították a közeli Grasse városában, amelyet sokan a világ parfümfővárosának tartanak. Nem véletlenül. Évszázadokon át itt termesztették azokat a virágokat – jázmint, rózsát, levendulát, narancsvirágot –, amelyekre a francia parfümipar felépült.
A Fragonard ráadásul a mai napig családi tulajdonban van, ami ebben az iparágban már egyre ritkább. Miközben a legtöbb ismert parfümmárka nagy multinacionális luxuscsoportok része lett, a Fragonard megmaradt önálló francia vállalkozásnak.

Ez talán az üzlet hangulatán is érződik. Kevésbé steril, kevésbé „luxusipari”, az eladó hölgyek jönnek, kérdeznek, válaszolnak is, segítenek és pókereseket megszégyenítő memóriával válogatják az illatmintákat.

Azt se tudtam már, hogy melyiknél tartunk, de közben megértettem, hogy a Francia Riviérán a parfüm nem egyszerű ajándéktárgy. Ugyanúgy része a helyi kultúrának, mint Nizzában a virágpiac, a tengerpart vagy a késő estig nyüzsgő sétányok.

30/05/2026

Párizs vagy London? Kinek drukkolsz? Tippeld meg a Bajnokok Ligája eredményt! Ezt pedig ajánlom figyelmedbe:

A Magyar Telekom a Bajnokok Ligája döntője előtt jelentette be, hogy nyolcszorosára növelte a Puskás Aréna 5G hálózatának kapacitását. Az új rendszer összesen

28/05/2026

Izzadok fel a meredek ösvényen, mondom magamban: ez csakugyan Insta pozitív, de igencsak melós feljutni Nietzsche ösvényén, ami a képekről nem jön át.

Vonattal érkezünk Èze-sur-Mer állomására, majd innen indulunk gyalog felfelé Èze középkori falujába. Lehetne transzferrel, vagy busszal is kényelmeskedni, de szeretem a kihívásokat. Papíron nagyjából 1-1,5 órás túráról beszélünk, a valóságban közel 400 méteres szintkülönbséget kell leküzdeni a mediterrán hőségben, sok helyen meredek, köves szakaszokon.

Ahogy egyre magasabbról látod a Côte d’Azur türkiz öbleit, a sziklák közé épült villákat és a végtelen tengert, az minden egyes megtett lépésért megjutalmaz.

Viszont fontos figyelmeztetés: Ez a túra sokkal nehezebb, mint amilyennek az interneten látszik. Akinek keringési problémái vannak, vagy 65 év felett nincs hozzászokva az intenzívebb gyalogláshoz, annak szerintem nem érdemes nekivágni, különösen a nyári melegben. Még engem is rendesen kifáraszt.

Az ösvény neve sem véletlen, Friedrich Nietzsche 1883–1884 telén hosszabb időt tölt ezen a vidéken, és rendszeresen végigjárja ezt az utat. Több levelében ír arról, mennyire inspirálják a mediterrán fények, a hosszú gyaloglások és ez a táj. Sokan úgy tartják, hogy a Thus Spoke Zarathustra harmadik részének gondolatai is itt formálódnak benne.
Természetesen a Chemin de Nietzsche eredetileg nem filozófiai emlékhely volt, hanen öszvér- és kereskedelmi útvonal, amely a tengerpartot kötötte össze a hegytetőn fekvő falvakkal. Később nevezték el Nietzschéről.

Amikor végre felérünk Èze szűk középkori utcái közé, két igazán fontos látnivaló van:
a Jardin Exotique d'Èze egzotikus kertet
és a Fragonard parfümériát

A kerthez 80 méteres sor várakozik, így demokratikusan úgy határozom, hogy inkább irány a Fragonard parfümgyár, legalább lesz miért visszajönni ide.

A slusszpoén most jön, csak Neked, aki eddig elolvastad:

És amikor majd itt jársz és végre felérsz Èze szűk középkori utcái közé, gyorsan megérted azt is, miért tartják a Francia Riviéra egyik gasztronómiai fellegvárának ezt az apró hegyi falut. Döbbenetes, hogy ezen az apró helyen több Michelin-csillagos étterem működik, köztük a legendás La Chèvre d'Or is, amely a Côte d’Azur fine dining világának egyik ikonja.

Ha szereted a kifinomult gasztroélményeket, akkor előre foglalsz asztalt és úgy tervezed az utad, hogy ne csaj jól legyél, hanem jót is egyél itt.

27/05/2026

Sorsok. Első éjjel megdöbbenve bámultam meg a szemem sarkából egy családot, szépen megágyazva 2 kisgyerekkel egy kapualjban Nizza főutcáján.

Tegnap este pedig éjfélkor csattogtam haza, no lám mit látok:
a hajléktalan család összecuccol, becsomagol és hazamegy.

Az járt a fejemben, vajon az ottani gyermekvédelem mennyire jár a helyzet magaslatán, hogyan lehetséges, hogy gyerekek élnek az utcán, de persze lehet, hogy jobb nekik azokkal akiket szeretnek, hiszen ebben a korban nem tudják mi van, csak érzéseik vannak, a szeretet és a biztonság ilyen is lehet.

Kiderült, hogy ez egy színjáték, keresnek egy kis pénzt aztán hazamennek.

Másik brutális kontraszt a bank bejárata előtt mobilozó és alvó igazi hajléktalanok, na meg a Nice Tourism irodája előtt fekvő szerencsétlen. A helyek amúgy látszólag le vannak osztva, mindenki ugyanott helyezkedik el minden este.

Egy fokkal pozitívabb a zenélő koldus, aki vizet árul a Colline du Chateau lépcsőjén.
Jövök lefele, egy f**t fiatalember hozott éppen 2 rekesznyi friss eladó vizet.

Pörög a biznisz, termel az ipar.

Nem minden az aminek látszik.
De mindegyikük története nagyon szomorú, akkor is, ha van hova hazamenniük a műsorszám végén.

26/05/2026

1861 óta működik a Cours Saleya virágpiac, ami elsőre turistalátványosságnak tűnik, aztán pár perc múlva rájössz, hogy valójában sokkal több ennél. Inkább egy mediterrán életforma sűrített kivonata ma is élő városi funkcióval, ahová a helyiek is járnak a szebbnél szebb portékákból vadászni.

Már reggel elképesztő hangulat fogad. Az óváros keskeny utcáiból egyszer csak kilépsz a színek és illatok közé. A levegőben egyszerre érzed a tengert, a levendulát, a citrusokat és a friss péksütemények meg a kávézók illatát.

Ők itt azért tudják, hogy kell jól élni, valahogy minden lassabb és természetesebb ritmusban működik.

A piac több mint 160 éve része Nizza mindennapjainak, de honnan jön a virág? A virágkultúra errefelé történelmileg is fontos. A közeli Grasse évszázadok óta a világ egyik parfümipari központja, így a helyi virágtermesztés eredendően komoly gazdasági tevékenységről is szólt.

A Cours Saleya a rengeteg friss virág és csodaszép csokor mellett kínál minden földi jót, méghozzá olyan kiszerelésben, ahogy szerintem itthon is sokkal több zsebből énekelnék ki az utolsó forintokat is!

Praktikus információként érdemes tudni, hogy hétfőn teljesen átalakul a tér és antik-, illetve bolhapiacként működik. Nyári estéken pedig kézműves éjszakai piacot is rendeznek itt.

Mondd, Te mit választanál? :)

26/05/2026

Dr. Fábián Ágnes államtitkárságához kerül a turizmus irányítása, viszont mégsem kap külön államtitkárságot az iparág!

További részletek a cikkben:

Jelentős szerkezeti változás körvonalazódik a magyar turizmusirányításban. Az új kormányzati struktúrában a turizmus Dr. Fábián Ágnes gazdaságfejlesztési