21/04/2025
Hamarosan megválaszolom az üzeneteiteket, de előbb elmesélem a Korfui húsvétom történetét. 😊
🪺Mi legyen a húsvéttal? Jött a kérdés hónapokkal ezelőtt, amikor eldöntöttem, idén valami különlegeset szeretnék látni.
Túl vagyok már néhány görög húsvéton, de amennyire különbözik ez az ország attól függően, hová mész, annyira különbözik abban is, hogyan ünnepel a saját szokásai szerint.
A korfui húsvét kiemelkedik a görög húsvétok sorából, ezért sem volt kérdés, hogy egyszer látnom kell.
🚌Társaság híján a tavalyi Meteora-Trikala-Ioannina kirándulásom szervező irodájának programját választottam. Bár sokan messze menekülnek a csoportos, buszos utaktól, szerintem megvan ezeknek a maguk varázsa, pláne, ha egy busznyi göröggel mész egyedül külföldiként.
Az utasok pont annyifélék, mint ahogy azt a Görögbe fogadva című film meséli és ez abban az esetben is igaz, ha egy nemzethez tartoznak.
Unalomban egy ilyen úton biztos nem lesz részed, türelemre viszont annál többre lehet szükséged. Ha összeadsz és kivonsz, végeredményben csak pozitívra jöhetsz ki az élményekkel, az út végére pedig olyan, mintha lenne egy új családod. Más kérdés, mennyire közel, vagy messze kívánod majd ezt a családot magadtól.😅
A korfui húsvétról legalább annyi élménnyel térek haza, mint amennyire számítottam. ⛴️Hosszú utazás hajóval, busszal, megint hajóval és megint busszal, mígnem a zöld sziget egy all inclusive resortjába cseppentünk. Ilyen helyeken korábban inkább dolgoztam, mint vendégeskedtem, szóval nekem már ez is élmény volt, bár ha néhány kilométerrel közelebb építik fel a fővároshoz biztosan még jobban tetszett volna, és persze akkor is, ha van időnk kihasználni az all inclusive-ot. De nem ezért jöttünk. Hanem látni, átélni.
Habár az idei évben a katolikus és orthodox húsvét egy időre esett, Korfun ez amúgy sem szokott másként lenni. A sziget minden évben együtt szokott ünnepelni.
Jártunk a csodás Paleokastritsan, ahol péntek este helyett már napközben elindul az epithafio és hívők tömege kíséri Jézus szimbolikus sírját a kolostorból. Itt nem csak kijelölt személyek, de gyakorlatilag bárki viheti a sírt miközben a filharmonikusok zenei aláfestése színezi a menetet.🎼
A Paleokastritsa látogatás persze enélkül is az egyik kedvencem lett. A tenger kéksége szinte vakított és a dús növényzettel karöltve olyan volt, mintha valahol Thaiföldön járnék.🏖️
Korfu városban aztán újabb és újabb körmenetekbe botlottunk. A legtöbb templomból indult egy menet, a tömeg pedig sokszor akkora volt és a filharmonikusok, iskolák kísérete mellett olyan hosszúra duzzadt a menet, hogy időbe telt kikeveredned belőle.
A város varázslatos volt. Élettel teli, sokszínű, csillogó. Olasz, angol, francia, görög? Néha magad sem tudod, melyik kultúra lenyomatai tükröződnek vissza az épületekről.
🏺Aztán ott van a szombati agyagkancsó/váza/edény (ki, hogy nevezi) dobálás, ami még a görögök számára is hatalmas attrakció.
A helyiek kisebb, nagyobb, néha ember méretű kancsókat dobálnak az ablakokból. A pirosra festett tárgyak általában egy kis vízzel telnek meg, nehogy irányt tévesszenek és dobálásukra olyan tömeg gyűlik össze, amilyet elképzelni sem nagyon tudsz.
A kancsók dobálása elméletileg egy régi velencei hagyományhoz kötődik, amikor is az újév alkalmából a régi tárgyakat dobálták ki az ablakokon, hogy helyükbe újak érkezzenek.
A hagyomány alkalmából a városban mindenhol piros kancsót vásárolhatsz, amik hol fehér, hol arany betűkkel hirdetik, hogy kellemes húsvétot. De ne felejts el gyűjteni egy darabot a törött kancsókból se, ami a hagyomány szerint szerencsét hoz majd.
A szombati feltámadási misére a szálloda melletti faluba látogattunk. Az idegenvezetőnk annyira lelkesen mesélte, hogy ez lesz életünk legszebb feltámadási miséje, hogy már-már nehéz volt elhinni.
Kiderült, a krétaiaknak néha feláll a szőr a hátukon a saját petárdás, lövöldözős feltámadási ünnepüktől és úgy vágyják a meghittséget, mintha soha életükben nem élték volna át.
🕯️Az idegenvezető nem tévedett. A labadánkkal (feltámadási gyertya) a templomhoz érkeztünk, ahol egy rövid istentisztelet után a helyi kórus hangjától zengett a környék. A szent fény felgyulladt és kézről kézre járt, míg megjelent a pópa és a főtérig vonult a menet. A prédikáció igazi jókívánság lánggá gyulladt és még angolul is ömlöttek a kedves szavak. Ott, éjfélkor, kicsik, nagyok, templomba járók és kevésbé vallásosak meghatódva köszöntötték egymást, mintha legalábbis az újévbe léptünk volna. “Hronia polla” zengett mindenhonnan. A gyertyák égtek, a tűzijátékoktól csillogott az égbolt.
A szállodában már várt minket a magiritsa (éjfél utáni húsvéti leves báránybelsőségekkel), na meg a pirostojások. Játszottunk egy kis tsougrisma-t (tojások egymáshoz koccintása), és sokadjára is megvacsoráztunk.
❤️Másnap egy kis pihentető sétával fedeztük fel a Canal d’amour-t, vagyis a Szerelmesek csatornáját, ahol megnéztem a 26 évesen itt elhunyt hős magyar, Gősi Zoltán emlékművét is.
🐑Délutánra a szálloda lett a főhadiszállásunk, ahol bárányt sütöttek és igazi húsvéti menüvel vártak, majd a medencénél kezdődött a mulatság.
Korfui táncosok érkeztek, és hatalmas dobozokból kerültek egyre csak elő a törésre váró tányérok.🍽️
Nem porcelánok voltak ezek. Gipszből készültek és hamarosan kicsik, nagyok dobálták őket a padlóra.
A buli elszabadult. A főkolompos a szálloda tulajdonosa volt, aki két hatalmas asztalnyi családjával ugyanitt mulatta át a húsvétot. Gyorsan rájöttem, ez az élet. Úgy szórakoztatod a vendégeidet, hogy közben te magad mulatsz.👏
Ezzel nagyjából zárult a húsvéti ünnepünk.
Krétáig még egy egész napos buszozás és egy éjszakás hajókázás várt és a fáradság talán nem fejezi ki, mennyire nem tudunk magunkról a hazafelé úton, de akárhogy is, ezt a húsvétot soha nem felejtjük. 😊
Utazási tanácsadó - Krétára hangolva
