18/09/2026
A szeptemberi hajnalok egyik jellegzetes természeti jelensége a mélyebben fekvő rétek és völgyek felett kialakuló hajnali pára. A Tapolcai-medencében ez különösen látványos, amikor az éjszakai kisugárzás következtében a talajközeli levegő lehűl, a hidegebb, sűrűbb levegő pedig összegyűlik a medence mélyebb részein.
Ha a lehűlés eléri a harmatpontot, a levegő vízgőztartalma apró vízcseppek formájában kicsapódik. Így alakul ki a sekély köd, és páralepel, amely hajnalban gyakran csak a hűvösebb rétek és mélyedések fölött jelenik meg, miközben a magasabban fekvő területek még tiszták maradnak. Az ősz közeledtével ezek a jelenségek egyre gyakoribbá válnak. Az éjszakák hosszabbodnak, a hajnalok hűvösebbek lesznek, és a felszín könnyebben lehűl a harmatpont közelébe. A reggeli pára azonban ilyenkor még nem marad sokáig. A felkelő Nap első sugarai gyorsan felmelegítik a talajközeli levegőt, a pára pedig rövid idő alatt felszáll és szertefoszlik. Talán ezek az első igazán látványos jelei annak, hogy a nyár lassan átadja helyét az ősznek. A Tapolcai-medence mélyén megülő hajnali pára még csak rövid időre takarja be a réteket, de már jelzi, hogy az évszakok rendje lassan megváltozik.
