https://www.facebook.com/100229835433758/

Csabe_, San Sostene (2025)

31/08/2025

Munka előtt még a rad nézek 😆😍

31/08/2025

Jelenlét 🙏🏻😇🪽

31/08/2025

Ott fent jó neki 😆♥️

31/08/2025

Ma, amikor ezeket a sorokat írom, a szívem egyszerre nehéz és könnyű, tele van fájdalommal, de reménnyel is. Lassan tizenöt hónapja, hogy Calabriában élek, egy olyan helyen, ami egyszerre adott nekem kalandokat, tapasztalatokat és próbára t***e a lelkemet olyan módokon, amiket soha nem gondoltam volna.
Ma egy nem kívánt találkozás újra felkavarta bennem az érzéseket, és arra késztetett, hogy megosszam veletek, mi minden történt, és hogyan formálta át az életemet ez az időszak.
Ha a sors úgy rendelte, hogy vissza kell térnem Magyarországra, akkor büszkén, élményekkel és sebekkel a lelkemben, de emelt fővel térek haza.
Mert amit itt átéltem, amit kibírtam, azt szerintem senki sem viselte volna könnyedén.
Voltak pillanatok, amikor azt hittem, a világ ellenem fordult, amikor az álmaim, amiket olyan gondosan dédelgettem, darabokra törtek.
Egy váratlan találkozás ma újra emlékeztetett arra, hogy az élet néha kegyetlenül rendezi a sorokat, a saját szabályai szerint, fittyet hányva a mi vágyainkra.

Ez a találkozás nemcsak a napomat árnyékolta be, hanem az elmúlt tizenöt hónap keserédes emlékét is felkavarta.
Capabria megváltoztatott engem.
Megtanított küzdeni, tűrni, és hinni akkor is, amikor minden remény elveszni látszik.
Voltak napok, amikor a mosolyom mögött könnyek rejtőztek, és voltak éjszakák, amikor a csendben csak a szívem dobogását hallottam, miközben próbáltam értelmet találni a történtekben.

Az álmaink, amiket olyan szépen szőttünk, részben elillantak, és mégis, valahogy kezdtem megbékélni, kezdtem elengedni a fájdalmat – egészen a mai napig, amikor egy pillanat alatt minden újraéledt.
De van valami, ami mindennél erősebb, és ami hazahúz: az édesanyám ölelése. Az ő karjaiban, a szívéhez simulva tudom, hogy igazán otthon leszek.

Az ő szeretete az, ami erőt ad, ami miatt érdemes volt minden küzdelem, minden könnycsepp. Amikor majd hazatérek, és megölel, a lelkem végre megnyugszik, mert az ő szeretetében minden seb begyógyul.
Nem tudom, mit hoz a jövő.

Az elmúlt tizenöt hónap olyan hullámvasút volt, amit lehetetlen minősíteni. Volt benne szépség, kaland, fájdalom és tanulság.
De egy dologban biztos vagyok: erősebb vagyok, mint valaha.
És ha a sors úgy akarja, hogy hazatérjek, akkor büszkén állok majd anyám előtt, tudva, hogy amit kibírtam, az emberfeletti erőfeszítés volt.

Kérlek, legyetek rám büszkék.
Büszkék arra, hogy nem adtam fel, hogy a legnehezebb pillanatokban is talpon maradtam.
És ha ezek a sorok megérintenek, ha egy könnycsepp legördül az arcotokon, tudjátok, hogy az én könnyeimmel együtt hullik.
Mert a szívem, bármennyire is megpróbáltatott, még mindig tele van reménnyel, és hiszem, hogy a holnap végre valami jót tartogat.

Csabe