15/05/2012
Chianti Vespatúra élménybeszámoló II. rész
3. nap 2012. április 20 péntek
Alkonyattól pirkadatig
A felfokozott várakozás és valószínűleg az előző esti vacsorára elfogyasztott malacsült miatt is már pirkadatkor felébredtem és akárhogy próbálkoztam képtelen voltam újra elaludni. A szemem előtt már az aznapra tervezett túraútvonal térképe jelent meg és a processzorom már az induláshoz szükséges teendők képzeletbeli listáját vetít***e a szemem elé. Még jó, hogy lefekvés előtt megnéztem a bukósisakra szerelhető kamera öntapadós rögzítő adapterét, mert találtam rajta egy figyelmeztető matricát, hogy a biztonságos tapadás érdekében legalább egy éjszakát hagyjuk rajta. Végigpásztáztam a szemem a szobán és elégedett állapítottam meg, hogy a létező összes konnektort elfoglaló walkie talkie rádiók és fényképezőgépek akkumlátorai már feltöltődtek. Ahogy a fényképezőgépre tévedt a tekintetem hirtelen az a gondolatom támadt, hogy készítek néhány fotót ezért gyorsan magamra kaptam a ruhámat és kimentem a kertbe hajnali képvadászatra. A kertbe leérve fantasztikus látvány fogadott. Az égbolton úszó felhők közül hirtelen előbukkant San Gimignano, majd percekig a felhők tetején trónolt, míg el nem tűnt egy odaérkező újabb felhőcsoportban. Vicces de erről a Függetlenség Napja című film az a jelente jutott az eszembe amikor a földönkívüliek űrhajója egy hatalmas füstgomolyagból előbukkan New York felett. Lent a szőlődombok között gomolygó hajnali pára, egy Emily Bronte regénybe illő helyszínt kölcsönzött a tájnak. Bizakodva néztem az eget és rövidesen a felkelő nap földre érő első sugarai elűzték a gomolygó párát és a Vespáinkat beborító harmatcseppeken táncoltak.
Reggeli a farmon – szőlő,bor és olívaolaj
A reggelinél minden ott folytatódott, ahol a vacsoránál abbamaradt. A büféasztalon sonka, szalámi, sajt, főtt tojás, virsli, vaj, tej, paradicsom, lekvárok, joghurtok, gyümölcsök, kenyér és müzlifélék, friss meleg croissant és gőzölgő kávé fogadott bennünket.. Bármennyire is jóllaktunk az este, a reggeliből sem madárkárként csipegettünk, hanem degeszre tömtük a hasunkat. Közben végérvényesen kisütött a nap és úgy tűnt semmi sem gátolja a tervezett 9 órás indulást. A reggeli után már indultunk volna vissza a házunkhoz, amikor hirtelen beborult az ég és hatalmas felhőszakadás zúdult a vidékre. A recepción találtunk egy esernyőt és azzal némileg védekezve a teljes bőrigázás ellen, visszaballagtunk a házhoz. Már egy óra is eltelt, de az eső csak esett szüntelenül és a lányokon már-már pánikhangulat lett úrrá és azzal álltak elő, hogy ma talán mégis inkább kocsival kellene kirándulnunk. Erre Jocó már szállóigévé vált mondásával rezignáltan jegyezte meg, hogy „napsütésben minden…..tud motorozni” tehát ha esik, ha fúj indulunk a Vespákkal. Közben a házunknál szóba elegyedtem egy stüszi vadász szerű ruhába öltözött fiatalemberrel és kiderült, hogy ő az ifjabb földbirtokos Malcolm az idősebb Sebastiano fia. Elbeszélgettünk a szőlészetről, borászatról és az olívatermesztésről. Elmondta, hogy azelőtt voltak teheneik, kukoricát, és más haszon növényeket is termeszt***ek de az Uniós kvótarendszer teljesen betett nekik és akkor álltak rá a Toszkánában tradicionálisnak számító bor és olívaolaj termelésre. Megtudtam azt is, hogy az olajfák között is van fiú és lány fák és a fiú fák tulajdonképpen csak arra kellenek, hogy beporozzák a lány fákat és ezért náluk az olajfák csak mintegy 10% - a fiú amelyeket a lány fák köré ültetnek a tökéletes légyott végett .
Eső után köpönyeg
Elkezdtünk hát készülődni és, ahogy összeszedtük minden cókmókunkat az eső is alábbhagyott és átcsapott szemerkélésbe. Motorozás közben a szemerkélő eső is elég zavaró így legfelülre felvettünk esőkabátot is. A néhány órás eső már jócskán feláztatta a talajt így az aszfaltút felé vezető földúton már az enyhe off road motorozást is gyakorolhattuk. Az aszfaltút az eső ellenére is remek volt a gumik úgy tapadtak rá, mint a légy a légypapírra. Az első úticélunk a hegytetőre épült Monteriggioni erődvárosa volt. A Canterburyből Rómába vezető egykori Via Francigena zarándokút mentén elhelyezkedő hatalmas falakkal körülvett városka a Siéna és Firenze között több évszázadon keresztül dúló háborúk során épült. Az erőd Dante-t is megihlette az Isteni színjátékban a Poklot Monteriggioni váráról mintázta. A lenti parkolóban természetesen nem álltunk meg, hanem az onnan felvezető emelkedőn egészen az óváros kapujáig motoroztunk és annak közelében parkoltuk le a robogókat. A városkapun áthaladva mindjárt a főtérre lépünk be, ahol a város temploma áll. A városkát egy fél óra alatt körbejárhatjuk, és aki akar némi euróért a falakon is végigsétálhat. A kevés épület nagy részében kis borozók, delikát üzletek, éttermek működnek. Mivel a reggeli eső miatt csak 11 körül tudtunk elindulni úgy döntöttünk, hogy egy kicsit variálunk a tervezett programunk sorrendjén és először a Chianti borvidéket keressük fel és majd délután látogatunk el Sienába.
Bor, Mámor, Chianti
Előzőleg bár bejelent***em magunkat egy borkóstolós ebédre a Mariónál és Elenánál,akiknek Castellina in Chianti környékén van egy nagyon bájos borgazdaságuk. 13.00 körül érkeztünk meg a szőlődombok között elhelyezkedő farmra, és már ismerős kavicsággyal borított pergola alatt helyeztük el a robogókat. A több épületből álló farm közepén egy hatalmas kert található nyitott úszómedencével. A főépület alsó szintjén van egy rusztikus bútorokkal, hangulatlámpákkal berendezett nagy étkező, ahonnan egy folyosó vezet a hatalmas látványkonyhába, ahol Elena főzőtanfolyamokat is szervez. Az exkluzív hangulatot csak fokozta, hogy miután rajtunk kívül más vendég nem volt a házban Elena és Mario teljes figyelme ránk irányult. A hűvös idő miatt az étkezőben egy gázmelegítőt is elhelyeztek, amit mi azonnal birtokba is vettünk és körberakva székekkel alatta szárítottuk a némileg megázott ruháinkat. Úgy döntöttünk, hogy először megebédelünk, és majd aztuán kellőképpen átmelegedve nézzük meg a borpincét és a gazdaságot . Előételként egy sajtokból és szalámiból, sonkából, májpástétomos, paradicsomos és spenótos bruschettából álló előételt kaptunk. A második fogás egy vaddisznóraguval megöntözött fenséges papardelle tészta volt. Olyan elképzelhetetlenül nagy adagot kaptam, hogy végül kifogott rajtam pedig tésztaimádó vagyok. Az i-re a pontot a pannacotta krémből, crostatából és csokoládé szufléból álló desszert t***e fel. Amikor mindezt megettük, annyira tele volt a hasunk, hogy szinte mozgásképtelenné váltunk. Miközben Elena főzött a konyhában Mario a borokat kóstoltatta velünk. Szakavatott sommelierként töviről hegyire elmagyarázta különböző borok összetételét, szín és ízvilágukat, és a fogyasztásához ajánlott ételeket. A borkóstolásokon megszokott „köpőcsésze” is ott volt az asztalunkon, de halkan megsúgom, hogy ebbe egy csepp bor sem került. Az időjárás javuló tendenciát mutatott és valahogy mégis sikerült felállnunk az asztaltól, hogy a kávét a kertben fogyaszthassuk el, ahonnan a Siéna távoli látképében is gyönyörködhettünk . A kávé után Mario megmutatta a pincészetet és a tölgyfahordókban történő érlelésről is kimerítő információt kaptunk. A pincészet előtt állt Mario 1967-ben gyártott működőképes bár kicsit megviselt állapotú 500-as Fiatja, amibe bele is ülhettem. A főépület melletti különálló épületben szintén van egy kis borpince ahova belépve először egy szépen berendezett kis üzletbe jutunk, ahol az itt készült borokat, boros kiegészítőket és olíva olajat is vásárolhatunk. Természetesen mi is vettünk bort, annyit amennyi éppen belefért a Vespák hátsó dobozába. Mario még megmutatott néhány szépen berendezett apartmant, amelyeket az idelátogató turistáknak adnak ki, majd fájó szívvel de búcsút kellett mondanunk egymásnak mert már délután 4 óra is elmúlt és hátra volt még Siena meglátogatása.
Chianti Classico avagy a fekete kakas legendája, IGT, DOC, DOCG
A Chianti területéért évszázadokon át folyt a harc Siena és Firenze között. A legenda szerint a háborúzást megunva, elhatározták, hogy inkább egy versenyben döntik el, hogy kinek mennyi terület jusson. A verseny lényege az volt, hogy a hajnali kakasszóra egy-egy lovas induljon Siénából és Firenzéből és ahol találkoznak, ott lesz a határvonal. A furfangos firenzeiek állítólag előző este jól megetették a siénai kakast, hogy az hajnalban ne legyen éhes és ne kukorékoljon. A kakas nem kukorékolt időben, így a siénai lovas később indult el és Firenzének jutott a nagyobb terület.
A Chianti vörösbor fő alkotóeleme az itt őshonos San Giovese szőlőfajta, amelyhez néhány más vörös Canaiolo, Merlot, Cabernet Savignon illetve fehér Malvasia és Trebbiano szőlőfajtát kevernek. A keverési arányt mindenki maga döntheti el a végeredmény mindenképpen Chianti bor lesz. Ahhoz viszont , hogy a fekete kakas emblémával ellátott híres Chianti Classico-t készítsenek, be kell tartani a szigorú keverési arányt. A Chianti Classico bornak minimum 80%-ban San Giovese szőlőt és max 20 %-ban legalább egy másik vörös szőlőfajtát is tartalmaznia kell. Francia mintára az 1960-es években Olaszországban is bevezetett minősítési szabályok alapján a borokat különböző minősítő fokozatokkal látják el. A legalacsonyabb minősítés (de nem feltétlenül rossz) az asztali bor Vino da Tavola. Az IGT (Indicazione Geografica Tipica = tipikus földrajzi eredet) minősítést már csak egy adott földrajzi területről (borvidékről) származó bor kaphat. A legkiválóbb borok kapják a DOC (Denominazione di Origine Controllata= Ellenőrzött földrajzi eredet ) és a DOCG (Denominazione di Origine Controllata é Garantita = ellenőrzött és garantált földrajzi eredet). Az hogy IGT, DOC vagy DOCG minősítést kaphat egy borfajta az alapvetően az adott borvidék minősítésétől függ.
Minden út Siénába vezet
A hátsó dobozban lapuló borosüvegek ellenére (és megkóstolt borok miatt is) könnyedén suhantunk a Chianti dombokon át Sienába és közben az időjárás is verőfényes napsütésbe csapott át. A napsütéstől és táj szépségétől szinte eufórikus állapotban kicsit jobban húztam a gázkart is, így a többiek már látótávolságon kívül kerülve nem láthatták, hogy az utolsó körforgalomban én egy másik kijáraton hajtottam ki ők pedig helyesen a jó kijáratot választották. A kijárat után már visszavettem a tempóból és folyamatosan figyeltem a tükörben, hogy feltűnnek e mögöttem. Mivel közben a Siéna hivatalos lakott területének kezdetét jelző táblánál is áthaladtam nem is gyanakodtam, hogy ők egész másfele járnak. Már nagyon lassan haladtam és a rádión többször bejelentkeztem, hogy mi újság, de válasz nem érkezett így megálltam az út szélén és vártam. Csak egy olasz nyelvű rádiózást sikerült fognom a rádión a többieket nem hallottam így végül úgy döntöttem, hogy visszafordulok és megnézem mi történt. Visszamentem egészen a körforgalomig és konstatáltam, hogy bár úgy látszik minden út Sienába vezet, mégis én szúrtam el a kijáratot ezért továbbhaladtam a már jó kijáraton a város felé. Gondoltam, hogy előbb utóbb sikerül fognom a rádióadásukat és így is lett. Hirtelen felhangzott Jocó „brékó brékója” a rádióban és az utasításait követve néhány perc múlva megpillantottam őket az út szélén és a kis malőr után ismét együtt volt a csapat.
Mi a ZTL?
A legtöbb olasz városhoz hasonlóan Siena belvárosában is találkozunk a korlátozott forgalmi övezettel (zona traffico limitato vagyis ZTL) amely a városközpontokba való behajtást szabályozza. A korlátozott övezetekbe a gépkocsik csak fizetés ellenében, a motorok, robogók viszont ingyenesen hajthatnak be, így ezeket a táblákat nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk A behajtani tilos táblákat viszont tüzetesen meg kell nézni főleg a mi a kivételeket illeti. Az óvárosok szívébe általában csak az ott lakó helyi lakosok hajthatnak be külön engedéllyel ilyenkor ezt látjuk a táblán Ecetto Veicoli Licenziati”
Siéna
Siénában is az óváros egyik kapuja előtt sikerült leparkolnunk és gyalogosan folytattuk az utunkat úticélunk a híres főtér a Piazza del Campo és és a Dóm (Duomo) felé. A történelmi olasz városok mindegyike remekül el van látva a turistáknak szánt irányjelző táblákkal, így várostérképre általában nincs is szükségünk. A főtár kb. 15 perces sétára volt a kaputól, közben megálltunk lefotózni a világ legrégebbi bankháza a Monte dei Paschi di Siena díszes palotáját. Amikor valaki először pillantja meg Siena főterét valóban leesik az álla az ámulattól. A kagyló formájú mélyedésben fekvő hatalmas tér hirtelen bukkan elő a főutca oldalában és olyan nagy, hogy csak innen a magasabban fekvő utcáról tudjuk valahogy lefényképezni. Itt rendezik minden évben a Paliót a híres lóversenyt, ami az arany fekete csíkos lobogó a palio megszerzésért folyik. A tér közepén áll a városháza és híres tornya a Torre della Mangia (ejtsd mandzsa), ahova 5 Eurós belépőjegy ellenében fel is lehet menni. A tér körül teraszos kávézók, éttermek és számtalan ajándékbolt van. Itt végre sikerült egy korábbi ígéretemet teljesítenem és megvennem az olasz fociválogatott az Azzurrik kék színű címeres melegítő felsőjét. A főtértől 5 perces séta a Siénai Dóm a Duomo, amely nem kevésbé lenyűgözőlátvány. A fehér és zöld színű márvánnyal borított és kőfaragássokkal díszített hatalmas templom harangtornyának és homlokzatának a restaurálását is befejezték így ma a templom teljes szépségében pompázik .A színes ólomüvegeken át beszűrődő fénnyel megvilágított dóm belsejébe lépve a színek orgiája fogad bennünket. A sárga, zöld, vörös, fehér, rózsaszín márványberakásokkal készült intarziás padlózathoz szerintem az Olaszországban fellelhető összes márványt felhasználták. A jellegzetes kék színű csillagokkal borított boltozatot és az oldalkápolnákat gyönyörű freskók, a belső teret pedig csodálatos márvány faragások díszítik. A templom oldalában látható hatalmas befejezetlen templomhajó mementóként jelzi Siéna hasztalan próbálkozását, arra hogy a világ legnagyobb katolikus templomát felépítsék.
Hazatérünk
Este 7 óra körül indultunk el Siénából. Mivel az üzemanyagszint jelző kb. negyed tankot mutatott megálltunk a város határában lévő benzinkútnál, hogy megtankoljuk a kicsikéket, de végül ez elmaradt, mert az automata nem boldogult sem a Shell sem más bankkártyával, így úgy döntöttünk, hogy mivel a benzinünk elég lesz hazáig a tankolást másnapra halasztjuk. A hazafelé vezető út részben már ismerős volt, s a szürkület beállta előtt még sikerült Monteriggioni fallal körülvett erődjéről is sikerült egy két szép képet csinálnom. A siénai körforgalom fiaskóm után Jocó vette át a vezető motor szerepét. Colle Val d’Elzáig simán ment minden. A városba beérve egy elágazásánál a San Gimignanót egyértelműen mutató tábla ellenére sikerült meggyőznöm a többieket arról, hogy menjünk egy másik úton ami rövidebb .Egy jó negyedóra motorozás után pillantottuk meg a Siena megye végét és Pisa megye kezdetét jelző táblát ami egyértelművé t***e , hogy megint tévedtem. Nem volt más hátra „nyergelj fordulj” irány vissza Colle di Val D’Elzáig és onnan San Gimignano. Közben teljesen beesteledett és már kezdtünk igencsak fázni, Jocó ment elöl és folyamatosan tartotta a lányokban a lelket, hogy mindjárt elérünk farmra vezető leágazáshoz és milyen jól lesz a kandalló előtt ülve borozgatni. A lányok hősiesen rótták a kilométereket és egy szemrehányó pisszenést sem hallattak. Végre elértük az elágazást és már csak a két kilométeres földút volt hátra. Itt már nagyon lassan haladva pásztázuk kis fénycsóváinkkal az úton lévő gödröket és az útkanyarulatokat. Már mindannyian csak arra vártunk, hogy végre megpillantsuk a farm számunkra kánaánt jelentő épületét. És akkor előttünk a sötétben hirtelen fények tűntek fel és már tudtuk, hogy hazaérkeztünk. A tűzpróbának is beillő kalandos napunk után a vacsoránál kicsit több bor és pálinka fogyott el, de ki bánta már az esőt, a hideget, az eltévedéseket tudtuk, hogy erre a napra egész életünkben emlékezni fogunk.
Nézzétek meg a második részhez tartozó képgalériát is, és ne csüggedjetek, hamarosan jön a harmadik és egyben befejező rész is!
