Historikus barangolás Egerben

Historikus barangolás Egerben 2021-ben elkészül az Eger - az én XX. századom című Kalandkönyvem, amiben a többszáz csalá

Ilyenek voltunk 1978 körül: a Cések kosárcsapata.
22/01/2021

Ilyenek voltunk 1978 körül: a Cések kosárcsapata.

...Nagyanyám, hogy visszatérjek szellemi és érzelmi fejlődésem rögös ösvényéhez, többek között azzal sem segítette az ut...
05/01/2019

...Nagyanyám, hogy visszatérjek szellemi és érzelmi fejlődésem rögös ösvényéhez, többek között azzal sem segítette az utamat, hogy például meggyőződéssel és hangosan állt ellen annak a hatvanas évekbeli féknyúznak, miszerint az ember rálépett a Holdra, pláne sétált is egy nagyot rajta. Nagyanyám meggyőződéssel vallotta a sok – nála iskolázottabb felnőtt – tévhitét a műtermi forgatásokról, árulkodó árnyékokról és ki tudja még mennyi marhaságról, ami, kézenfogva a maroknyi agyú laposföldezők teóriájával még manapság sem halt ki. De hát nem érdemes türelmetlennek lenni, a világ forgandó, gondoljunk csak vissza a görög csillagászok között már legalább kétésfél évezrede bizonyosságnak számító tételt a Föld gömbalakjáról, amit aztán sokan igyekeztek elmismásolni. És hát sokaknak a szélessávú, színes beszéd is bekerült a vérkeringésébe, míg nálunk azért ez egy picit döcögött. És mindez azért is szomorú mert száz évet élt nagyanyám már a Tanácsköztársaság idején kamasz volt, amennyiben a századelő szegénysége közepette volt mód és idő kamasznak lenni egy nincstelen parasztcsaládban, vagy inkább az állatokat ganézták a pubertás ellenében. Sokszor ültem le mellé jóval később is a kis rekamiéra és felnőt fejjel plusz gyermeki kíváncsisággal kérdezősködtem a huszadik század széles és zavaros folyamáról: háborúkról, szerelmekről, zenékről és emberektől, míg Ő, pont úgy, mint gyerekkoromban, ráncoskezével kenegette a hátamat a nagyapa által készített gyöngyvirágecettel, amelytől égő vörösségek terjedtek szét a hátamon, de én nem bántam, bár olykor derekas csomagnyi kenőcsöket vittem neki nemcsak a szörnyű tinktúra kiváltására, de a keze és a lába ápolására is. Szinte semmilyen komolyabb történetnek nem lettem tudója nagyi által, legfeljebb a háborús pincébemenekülések kerültek többször szóba ...illetve egy érdekes és gyakran visszatérő történetet mesélt el a Bükklábi falvakból, a hátukon puttonyszerű alkalmatosságokban vajat Egerbe a piacra szállító asszonyokról, de ez a bogácsi közös strandolásaink végéhez tartoztak, amikor már a pancsi, rántotthús, sör, kávé rituálékon túljutva hazafelé tartottunk a hegyek alatt.
Persze egyáltalán nem csodálkozom, hisz a mai átlagnép, nyomkodja bármily intenzíven a telefonját és olvassa a felszínes, 10 legjobb póz, 5 legszebb műköröm, 6 legnagyobb segg a popiparban… sincs tisztában a körülötte zajló világ rendetlenségével. De azért csudára vágytam, hogy meséljen a gyerekkoráról, a tárgyairól, a szerelmekről… egyszer megkérdeztem: mami, emlékszel még az első szerelmeskedésedre, hogy milyen volt, kivel történt, milyen ruha volt rajtad… de csúnyán rám nézett, ő volt kb 80 én meg a negyede, és azt mondta, hogy ő sose volt férfival és hát akkor itt visszavonultam és inkább elvittem mamit a felsőtárkányi tóhoz és sétálgattunk, faggatás nélkül.
A másik, apai, nagyanyám is sokáig élt. Jóval idősebb volt nászasszonyánál és egyetemista voltam, amikor meghalt. Ha nincs a szürkehályog és a szomszéd kutyája, ami körbefutotta tehetetlen nagyanyámat és elrántotta, amitől combnyaktöréssel került kórházba, talán ő is közel kerülhetett volna a 100hoz, de azért így is 92 évet élt meg és ő már a századfordulón kisgyerek volt. Csendes, egykoron bájos és törékeny asszony lehetett, aki katonatiszt feleségként elegánsabb életet kapott, hogy aztán apa nélkül (meghalt férjjel) neveljen föl két kisgyereket a harmincas évek közepétől. Időskorára, akkor már bennem is ébredezni kezdtek a kíváncsi kérdések, Eger mellett szerzett apám egy kis kertesházat Nagytályán, ahová hetente kijártunk látogatóba. Emlékszem a sárgás fényű, csilingelő üvegekkel díszített csillárra a szoba közepén és Etelka néni alig látó tekintetére az asztal mellett, ahogy apámról mesélt. Azt mondta el gyakran, részletesen és büszkén, hogy az egri rác hóstyai kis ház környékén Alika sokat segített a szomszédoknak: Liszteszsákokat cipelt a péknek, cserébe friss, ropogós kenyeret kapott amit hazahozott és csak a végét törte le magának és aztán a sok bütykölés eredményeképpen apám már tizenévesen megjavította a szomszédok rádióit, kiégett lámpáit, elromlott szerszámait.....

21/03/2018
Karácsony tájánTavalyelőtt írtam arról, hogy az ötvenes évek kisvárosi hangulatába bombaként csapott be a hír, hogy hama...
21/12/2017

Karácsony táján

Tavalyelőtt írtam arról, hogy az ötvenes évek kisvárosi hangulatába bombaként csapott be a hír, hogy hamarosan megérkezik Henry Fonda, aki európai őseinek nyomában szaglászik mindenfelé és persze azért is, mert ekkor már a Háború és béke Bezukhovjára készült és kelet-európai hangulatokat gyűjtött. A Dobó tér hídon túli részén akkoriban piacokat is tartottak, de legnépszerűbb helye a talponálló volt. Itt találkoztak és koccintottak a belváros ismert figurái, itt dőltek el súlyos beruházások és pártkarrierek egyaránt.

Gyerekkorom vissza-visszatérő emléke, amikor vasárnap délutánonként apám kézenfog és elsétálunk a Törvényháza és a Bazilika mellett, fölrohanok a klasszicista épület széles lépcsőin, megpróbálom elérni a hatalmas oszlopok mögött megbújó kapu kilincsét, egyelőre kevés sikerrel, aztán lefutunk a Lyceumhoz vezető lépcsősoron. Telente gyakorta lepte el a lépcsőket úgy a hó, hogy mindez meredek lejtővé változott és egy vastagabb kartonpapíron is simán lesiklottunk, majdnem ki a főutcáig, ahol akkoriban már és még kétirányban zajlott a forgalom.

Szóval a korábban megírt incidens, amelyben anyám kapott főszerepet, miszerint Henry Fonda a napfényes Kaliforniába csalogatta, de apám a szolgálati fegyverével igyekezett jobb belátásra bírni. Az esemény ráadásul december közepén történt. A téren minden fehér, arany és vörös színű volt. A megbékélés és a rendőrök elvonulását követően a bádogpult mögött álló csapos felsóhajtott, a küszöbig kísérte a tiszteket, majd sokáig figyelte, mikor fordulnak be a sarki gyógyszertár mellett. Aztán csendben a pult mögé somfordált és nagyot kurjantott: basszák meg emberek és akkor már fu***ff amcsik, mindenki a vendégem egy nagyfröccsre.

Persze az „amcsik” ezt visszahívták, úgyhogy félóra múlva a kis kőhíd lett a város híres központja. Történt ugyanis, hogy a friss levegőre vágyó Henry és kísérete a patakba bámult, amikor is apámék kegyetlen hógolyó támadást intéztek ellenük. A hadszíntér rögvest kialakult, a híd lett a demarkációs vonal és a csatába egyre többen szálltak be mindkét oldalon. A híd elkezdett politikai színezetet kapnak, ahogy a sok angol szakos főiskolás és néhány Elvis Presley rajongó is a maroknyi amerikaiak védelmére kelt.

A kocsmáros eközben hamar lábast tett a tűzre és tíz liter forralt bort készített, azt kicipelte a kocsma ajtaja elé és prémes irhabundájában megkezdte a kimérést, igen nagy sikerrel.

A pletyka szerint még a korábban eljáró rendőrtisztek is visszajöttek, miután leadták a műszakot és az egyenruhájukat és hatalmas ordítással vetették bele magukat a csatába, arányosan elosztva erejüket a két tábor között. Ne feledjük az éberséget a kor szellemében, ami arra késztette a rendőrök felét, hogy beépüljenek az ellenség soraiba és belülről romboljanak. Ez persze ilyen rövid idő alatt nem sikerült.

A csata hevében a nagy zaj miatt egyre több panasz érkezett. Ekkor vetette föl az egyik úszó, hogy másszanak be a strandra fölmelegedni. Így aztán - ahogy később a hetvenes évek elején mi is rendszeresen megtettük - a patak felől mászott be az agyonázott és spicces tömeg, közel 40-50 ember és megszállták a forró-medencét. Az ijedten fölszálló puha pára betakarta a medencét. Csend és béke szállt a hajnali fürdőzőkre. A rossz nyelvek szerint több egri szépasszonyban ekkor fogant meg a kaliforniai álom és egy-egy félamerikai kispöttömség.

találtam egy dobozt, amelyben a szüleim réges-régi relikviáira leltem: anyám pénzügyőr és szépasszony múltja, apám örök ...
18/12/2017

találtam egy dobozt, amelyben a szüleim réges-régi relikviáira leltem: anyám pénzügyőr és szépasszony múltja, apám örök alkotói vágya, a kőolajos munka kis tárgyai..

31/05/2016
17/02/2016
29/08/2015
14/07/2015
A szüleimmel, nővéremmel és a tágabb családdal nagyon sokat barangoltunk Egerben és a környékén. Már hosszú ideje nem la...
14/07/2015

A szüleimmel, nővéremmel és a tágabb családdal nagyon sokat barangoltunk Egerben és a környékén. Már hosszú ideje nem lakom Egerben, de nagyon szeretem és sokat látogatom. Így jött létre az EGER ÉS A BÜKK KALANDKÖNYVE is idén áprilisban (kapható a Libri, Líra boltokban), amelyben nemcsak a fő attrakciókat mutatom be, hanem a rejtettebb szépségeit is a városnak. Most elindítok egy "beyond Eger" sétasorozatot, amelyhez partnereket is keresek: kis teraszokat, borozókat, udvarokat... ahová betérhetünk egy bambira, kávéra, ahonnan szép látvány fakad. Leveleket ide várok: [email protected] / baloghtomi.hu

Cím

Eger

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Historikus barangolás Egerben új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás

Kategória