07/06/2026
Az örökerdő Hévízen nem a jövő, hanem a jelen
A közelmúltban nyilvános bejelentés hangzott el arról, hogy a Hévízi-tó körüli véderdőket örökerdő üzemmódba kellene helyezni. A cél első hallásra támogatható és sokak számára szimpatikus. Ki ne szeretné, hogy a tó körüli erdők hosszú távon fennmaradjanak, és a jövő generációi számára is megőrizzék természetvédelmi, tájképi és gyógyhelyi értékeiket?
Mielőtt azonban véleményt alkotunk, érdemes néhány alapvető kérdést feltenni. Mit jelent pontosan az örökerdő? Mit jelent az, hogy egy erdőrészlet vágásos vagy örökerdő üzemmódú? Ki dönthet erről? Milyen szakmai dokumentumok szabályozzák az erdők kezelését? És vajon elegendő-e egy nyilvános bejelentés ahhoz, hogy megértsük egy több tulajdonost, több kezelőt és több évtizedes szakmai előzményt érintő kérdés lényegét?
A Hévízi-tó körüli erdők nem átlagos erdők
A Hévízi-tó környezetében található erdők nem egyszerűen fás területek a tó körül.
Ezek jelentős része egészségügyi rendeltetésű véderdő, amelynek elsődleges feladata nem a faanyagtermelés, hanem a gyógyhely környezetének védelme, a mikroklíma fenntartása, a tájképi értékek megőrzése és a természetvédelmi célok szolgálata.
Ez a szemlélet nem új keletű.
Az Erdészeti Főigazgatóság 5583/1962. számú határozatával egészségügyi rendeltetésű véderdővé nyilvánította a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórház kezelésében álló erdőterületeket. A döntéshez üzemterv készült, a kezelés szakmai kereteit pedig erdészeti tervezés és irányítás határozta meg.
A Hévízi-tó körüli véderdők tehát több mint hat évtizede kiemelt szakmai figyelem alatt állnak.
Három szakmai előzmény, amelyet érdemes látni
Mielőtt a Hévízi-tó körüli véderdők jövőjéről gondolkodnánk, érdemes felidézni azt a három fontos szakmai mérföldkövet, amely meghatározza a jelenlegi helyzetet.
1962 – a véderdő funkció hivatalos megerősítése, az egészségügyi rendeltetésű véderdő kijelölése.
2018-tól – a KEHOP-4.1.0-15-2016-00050 azonosító számú „Hévízi-tó átfogó tóvédelmi programjának megvalósítása” projekt keretében megkezdődött a véderdők állapotának részletes felülvizsgálata és a folyamatos erdőborítást célzó erdőszerkezeti átalakítás.
A természetvédelmi kezelési terv és annak felülvizsgálata – a Hévízi-tó Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelési terve, valamint annak jelenleg zajló felülvizsgálata tovább viszi ezt az irányt, és szakmai keretet ad a hosszú távon fenntartható, vegyes korú és elegyes erdőszerkezet kialakításához.
Ez a három szakmai mérföldkő önmagában is jól mutatja, hogy az örökerdő-gondolat Hévízen nem új elképzelés, hanem egy hosszabb szakmai folyamat része.
Hogyan működik valójában egy erdő kezelése?
A közbeszédben gyakran egyetlen mondatban hangzik el, hogy egy erdő „vágásos” vagy „örökerdő”.
A valóság ennél lényegesen összetettebb.
Az erdőket erdőrészletekre osztják. Az egyes erdőrészletekről erdőleíró lap készül, amely tartalmazza az adott állomány legfontosabb adatait. Az erdőgazdálkodás alapját az erdőterv adja, amely általában tízéves időszakra készül, és meghatározza az adott időszakban végezhető tevékenységek kereteit.
Fontos megérteni, hogy az erdőleíró lapon szereplő üzemmód önmagában nem írja le teljes egészében az adott terület kezelésének célját.
Az üzemmód egy adat a sok közül.
Legalább ennyire fontos a rendeltetés, a természetvédelmi státusz, a kezelési cél, valamint az adott területre vonatkozó természetvédelmi és erdészeti előírások összessége.
A közbeszédben gyakran összekeveredik az erdőleíró lapon szereplő üzemmód és a tényleges kezelési cél. A két fogalom azonban nem azonos.
Attól, hogy egy erdőrészlet erdőleíró lapján vágásos üzemmód szerepel, még nem következik automatikusan az, hogy ott hagyományos, faanyagtermelési célú erdőgazdálkodás folyik. Egy egészségügyi rendeltetésű véderdő kezelését nem lehet kizárólag az üzemmód megnevezése alapján megítélni.
A Hévízi-tó körüli véderdők esetében különösen fontos ezt a különbséget megérteni.
Az örökerdő Hévízen már jelen idő
A jelenlegi nyilatkozatok alapján sokan azt hihetik, hogy az örökerdő kérdése most került először napirendre.
A rendelkezésre álló dokumentumok azonban mást mutatnak.
A 2017 és 2023 között megvalósult KEHOP-program egyik fontos célja a folyamatos erdőborítás hosszú távú biztosítása volt. A program keretében felülvizsgálatra kerültek az érintett erdőtervek, megkezdődött az állományszerkezet átalakítása, az inváziós fajok visszaszorítása, a lékek kialakítása és a jövőállóbb erdőszerkezet kialakításának előkészítése.
A Hévízi-tó Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezelési terve, valamint annak felülvizsgálata ugyanezt a szakmai gondolatmenetet viszi tovább. A cél egy olyan vegyes korú, elegyes és folyamatos erdőborítást biztosító erdőszerkezet kialakítása, amely hosszú távon szolgálja a tó természetvédelmi, tájképi és gyógyhelyi értékeinek megőrzését.
Az elmúlt években a folyamat nemcsak szakmai dokumentumokban jelent meg. A helyi média, országos sajtómegjelenések, szakmai rendezvények, terepi bemutatók és vezetett séták során is többször bemutatásra került a véderdők átalakításának célja és módszertana. A KEHOP-program záróeseményén a résztvevő szakmai szervezetek is értékelték az addig elvégzett munkát és annak eredményeit. Mindez azt mutatja, hogy az örökerdő-gondolat Hévízen nem újonnan megjelent elképzelés, hanem egy évek óta zajló, dokumentált és a nyilvánosság számára is ismertetett szakmai folyamat.
Vagyis az örökerdővé alakítás gondolata Hévízen nem a jövőben kezdődő program. Ez a folyamat dokumentáltan legalább 2018 óta zajlik.
Az elmúlt évek munkáját is érdemes látni
A Hévízi-tó körüli véderdők jövőjéről szóló közbeszédben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a jelenlegi helyzet mögött mennyi szakmai munka áll.
Az elmúlt években erdészek, természetvédelmi szakemberek, tervezők, intézményi munkatársak és döntéshozók dolgoztak azon, hogy a tó környezetében olyan erdőszerkezet alakuljon ki, amely hosszú távon is szolgálja a gyógyhely és a természetvédelmi terület érdekeit.
Ez a munka nemcsak szakmai feladat volt.
Társadalmi párbeszédet, egyeztetéseket és hosszú távú gondolkodást is igényelt.
Éppen ezért fontos hangsúlyozni, hogy a ma megfogalmazott célok jelentős része nem új elképzelésként jelenik meg. Azok mögött több évnyi előkészítő munka, vizsgálat, tervezés és szakmai együttműködés áll.
Különösen fontos kiemelni, hogy az örökerdő-gazdálkodás hévízi megjelenése mögött számos szakember több éves munkája áll. Erdészek, természetvédelmi szakemberek, kutatók, tervezők és intézményi munkatársak dolgoztak azon, hogy a folyamatos erdőborítás szemlélete megjelenjen a Hévízi-tó környezetében. Az elmúlt évek eredményei ezért nem egy újonnan induló folyamat első lépései, hanem egy hosszabb szakmai munka eredményei.
E munka során sok esetben társadalmi egyeztetésekre, szemléletformáló kommunikációra és a beavatkozások szükségességének bemutatására is szükség volt. Az örökerdő-szemlélet gyakorlati megvalósítása nemcsak erdészeti és természetvédelmi feladat, hanem a helyi közösségekkel folytatott folyamatos párbeszéd eredménye is.
A Hévízi-tó körüli örökerdő-gazdálkodás nem most kezdődik. Az elmúlt évek munkája nélkül ma erről a kérdésről nem is beszélhetnénk.
Hogyan születnek a jó természetvédelmi döntések?
A Hévízi-tó körüli véderdők különleges helyzetben vannak.
Az érintett területek között találunk önkormányzati, állami, intézményi és magántulajdonú erdőket. A területek kezelése természetvédelmi, erdészeti, gyógyhelyi, tulajdonosi és társadalmi szempontokat egyaránt érint.
Egy ilyen jelentőségű jövőkép kialakítása ezért rendszerint nem egy nyilvános bejelentéssel kezdődik.
A szakmai gyakorlat szerint az első lépések közé tartozik az állapotfelmérés, a meglévő erdőtervek és kezelési dokumentumok áttekintése, a tulajdonosok és vagyonkezelők bevonása, a szakmai egyeztetések lefolytatása és a közösen kialakított célok meghatározása.
A nyilvános kommunikáció fontos része ennek a folyamatnak, de önmagában nem helyettesítheti azt.
Örökség, amely túlmutat a jelenen ...
Az örökerdő nem egy választási ciklusra szóló program.
Az örökerdő nem a jelennek szóló beruházás.
Az örökerdő a gyermekeinknek és az unokáinknak szóló örökség.
A Hévízi-tó körüli véderdők jövője túlmutat politikai ciklusokon, intézményi határokon és tulajdonosi viszonyokon.
A kérdés végső soron nem az, hogy ki fogalmazza meg a célt, hanem az, hogy a cél mögött milyen szakmai tartalom, milyen dokumentumok, milyen előkészítő munka és milyen együttműködés áll.
A rendelkezésre álló dokumentumok alapján az elmúlt évek legfontosabb tanulsága az, hogy a véderdők hosszú távú megőrzése tudományos ismeretekre, szakmai együttműködésre és gondosan előkészített döntésekre épülhet.
A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e örökerdő Hévízen. A szakmai dokumentumok és az elmúlt évek munkája alapján ez az irány már évekkel ezelőtt kijelölésre került. A valódi kérdés az, hogy ezt a folyamatot hogyan tudják az érintett tulajdonosok, kezelők és szakmai szervezetek közösen továbbvinni.
A Hévízi-tó Természetvédelmi Területen az örökerdő-gazdálkodás és a folyamatos erdőborítást célzó erdőátalakítás tapasztalatai ma már nemcsak tervekben, hanem a gyakorlatban is rendelkezésre állnak. Az elmúlt évek eredményei, szakmai tanulságai és társadalmi tapasztalatai értékes alapot jelenthetnek minden olyan jövőbeli kezdeményezés számára, amely a térség más erdőterületein is hasonló célokat kíván megvalósítani.
Amennyiben valóban társadalmi igény mutatkozik az örökerdő-gazdálkodás szélesebb körű alkalmazására, akkor érdemes az érintett tulajdonosok, erdőgazdálkodók, természetvédelmi szakemberek, hatóságok és helyi közösségek bevonásával közös szakmai párbeszédet kezdeményezni.
Hévízen ugyanis nem a nulláról kell elindulni. Rendelkezésre állnak azok a tapasztalatok, eredmények és szakmai ismeretek, amelyekre a jövőbeni döntések épülhetnek.
Az együttműködés nem lassítja az előrelépést. Éppen ellenkezőleg: ez teremtheti meg annak lehetőségét, hogy a térség erdei hosszú távon is megőrizzék természetvédelmi, tájképi, rekreációs és közösségi értékeiket.
Ha valóban fontos számunkra a Hévízi-tó jövője, akkor a kérdést érdemes szakmai tények, dokumentumok és közös célok mentén megközelíteni. Mert a tó körüli erdők jövője nem egyetlen bejelentésen múlik, hanem azon a munkán, amelyet ma végzünk el a következő nemzedékek érdekében.
Irodalomjegyzék
• Erdészeti Főigazgatóság 5583/1962. számú határozata az egészségügyi rendeltetésű véderdő kijelöléséről.
• A Hévízi Állami Gyógyfürdőkórház és a Keszthelyi Erdőgazdaság közötti erdőkezelési megállapodás (1966).
• KEHOP-4.1.0-15-2016-00050 „Hévízi-tó átfogó tóvédelmi programjának megvalósítása”.
• Csépányi, P. (2021): Az örökerdő-gazdálkodás alapjai. Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar, Sopron.
• Csépányi, P. (2025): Útmutató az örökerdő üzemmódú erdőkben az örökerdő kezelési terv elkészítéséhez, a gazdálkodás hatósági ellenőrzéséhez, továbbá a körzeti erdőtervezés során az erdőtervek készítéséhez. Agrárminisztérium, Budapest.
• Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (2016): Az erdőgazdálkodás hatása az erdők biológiai sokféleségére. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest.
• Jablánczy, S. (1953): A szálalóerdő jelentősége Magyarországon. Kandidátusi értekezés. Újraközölve: Silva Naturalis 2. Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar, Sopron.
• Fekete, L. (1895): A szálaló erdők használata, felújításuk és ápolásuk. Újraközölve: Silva Naturalis 2. Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar, Sopron.
• Marjainé Szerényi, Zs. – Harangozó, G. – Csépányi, P. – Kovács, E. (2016): A folyamatos erdőborítás ökoszisztéma-szolgáltatásaira gyakorolt hatásai. In: Rechnitzer, J. – Tóth, T. (szerk.): Térségek versenyképessége, intelligens szakosodása és újraiparosodása. Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar, Szeged. 250–266.
• Pro Silva Hungaria Egyesület (2020): A folyamatos erdőborítás elméleti alapjainak és gyakorlati megvalósításának bibliográfiája a magyar nyelvű szakirodalom alapján. Silva Naturalis 7. Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar, Sopron.
• Varga, F. (szerk.) (2013): A folyamatos erdőborítás fenntartása melletti erdőgazdálkodás alapjai. Silva Naturalis 1. Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar, Sopron.
• Varga, F. (szerk.) (2014): A folyamatos erdőborítás gyakorlati megvalósításának tapasztalatai. Silva Naturalis 4. Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar, Sopron.
• Varga, F. (szerk.) (2014): A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata. Silva Naturalis 6. Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar, Sopron.
Samu Zoltán Tamás
Felhasználási megjegyzés
Jelen írás egységes szakmai gondolatmenetként készült. A szerző kéri, hogy a cikk kizárólag teljes terjedelmében kerüljön idézésre, megosztásra vagy továbbközlésre. Az egyes bekezdések, mondatok vagy gondolatrészek kiragadása az eredeti szövegkörnyezetből félreértelmezésekhez vezethet, ezért azok önálló felhasználása nem tekinthető a szerző álláspontjának teljes körű bemutatásának.
-A bejegyzés szövegének és illusztrációjának elkészítésében mesterséges intelligencia alapú eszközök is közreműködtek.
