Az ország legnagyobb múltra visszatekintő teátruma a Miskolci Nemzeti Színház, amely az 1991 - 1996 között folyó színház-rekonstrukció eredményként színházi negyeddé bővült. Az épületegyüttesben, a Déryné utcában, ahol 1823-tól 1843-ig Magyarország első magyar nyelvű kőszínháza állt, található a Színháztörténeti- és Színészmúzeum. A miskolci színészmúzeum gondolata Gyarmathy Ferenc színművészben fogalmazódott meg, aki az 1980-as évek közepétől gyűjtötte pályatársai relikviáit. A színművész és a köréje szerveződő Színész Emlékház Egyesület kezdeményezésére született meg a Miskolci Galéria által működtetett intézmény, amely 1996. A "Hódolván Tháliának" című 2010-ben újrarendezett állandó kiállítás a vándorszínészet korától napjainkig foglalja össze a miskolci színjátszás két évszázados történetét. A kiállítás legnagyobb egysége az államosított színház fél évszázadát mutatja be a nagyteremben. A tér a színpad világát idézi, a látogató imitált színpadi közegben érezheti magát: a kiállítási dokumentumok, fotók, plakátok, szcenikai tervek, személyes tárgyak valamint a színházi szerkezetek stilizált díszletelemekre illetve a díszletfalak közé kerültek. Az érdeklődők egyszerre ismerkedhetnek meg az elmúlt évtizedek fontos törekvéseivel valamint a kulisszák mögötti világgal – működésbe hozhatják a hajdani világosító pultot, jelmezeket próbálhatnak fel. A kiállítás utolsó egysége az emeleti összekötő folyósón az amatőr színjátszás történetét villantja fel. A fiatalabb korosztályokra gondolva gyermeksarok is várja a legkisebbeket bábokkal, jelmezekkel, kifestővel, kreatív foglalkoztatókkal. A földszinten a korábbi kávézó helyére került az időszakos kiállítások mellett a jegypénztár, ruhatár, a gyermekfoglalkozások helye, s új szolgáltatásként itt kapott helyet a múzeumi bolt.
