04/06/2026
Nekem sem sikerül mindig minden.
Elsőre ;)
Megvagyok ám, csak nagyon sűrű a program. Ezen a héten például 3 osztályban helyettesítek 5 napon keresztül. Ebből 2 kombinált osztály, ami itt nem ritka, így összesen tehát 6 osztálynak tartok most órákat.
És közben nagy változások is történtek, amik úgymond mindent új perspektívába helyeztek.
Aki nem követte volna az eseményeket: tavaly szeptember óta helyettes tanár vagyok egy holland általános iskolában. "Mit tanítasz?" Mindent. Itt lényegében tanítók vannak 8. osztályig, tehát egy tanár tart minden órát. Nekem "rendes" magyar, angol-magyar szakos tanári diplomám van, amit Szegeden szereztem a Juhász Gyulán, de gond nélkül lefordíttattam és elfogadták, a többit pedig embertelen mennyiségű felkészüléssel pótolom.
Szóval. Az iskolában, ahol most vagyok - meg minden holland iskolában - hatalmas ilyenkor április-májusban a tologatás: ki melyik osztályt kapja és milyen osztályok indulnak. Végül úgy alakult, hogy nem kaptam meg, amit szerettem volna, és úgy döntöttem, jelentkezek másik iskolákba is.
Már az első felvételi elbeszélgetésemen felvettek és 4 napot ajánlottak egy másik iskolában, azonnal elfogadtam.
Így szeptembertől egy olyan osztályban kezdek, ami eddig a legközelebb állt hozzám, ez pedig (soha nem gondoltam volna), a negyedik, ami a magyar másodikosnak felel meg. Annyira szép életkor, még mindenre rácsodálkoznak a 7-8 évesek, le lehet őket nyűgözni, lehet őket motiválni és mindig úgy érzem a mostani negyedikeseimnél is, hogy tényleg tanítottam nekik valamit.
Ez azt is jelenti, hogy a már lefoglalt túrákat nagy örömmel megcsinálom, de újakat már nem vállalok. Ha mégis nyitok időpontokat, azt felrakom majd ide és a weboldalra is. Filmek is jönnek majd. De most szeretném ezt a munkát jól csinálni, egy igazi kihívás, Hollandiában tanítok holland gyerekeket hollandul. Vissza a gyökereimhez...
Mindig eszembe jut a kedvenc idézetem:
"Az ember csak azt teszi, amire képes. Annál többet nem tehet, de amit el akar érni, arra meg is kapja a képességeket, a tehetséget, az erőt. Ha akarja. Ha akarod, hogy sorsod arra vigyen, amerre jó neked, akkor arra is fog vinni.
Tudod miért?
Mert a vágy azért születik meg benned, mert el kell jutnod valahová. Lelki fejlődésed útján, és fizikai értelemben egyaránt. Személyes történetedet be kell teljesítened. Hogy kivel, hol, hogyan, arra időben megkapod az útmutatást, ha figyeled a jeleket.
Van, aki időben felismeri a saját útját, s azon kitartóan képes előre haladni. Van, aki szintén felismeri, de az akadályok elbizonytalanítják, eltérítik, és csak reméli, hogy egyszer mégis arrafelé kanyarodik az az út. Van olyan is, akibe csak élete delén, vagy még később nyilallik a felismerés, és olyan is akad, aki egyre csak várja, hogy egyszer valaki belöki egy ajtón, hogy erre menj, jóember!
S mi van addig? Addig, míg meg nem találjuk saját ösvényünket? Addig az ember keres. Tudatosan vagy ösztönösen építi saját életét.
Előbb vagy utóbb el fogsz érni oda, ahova indultál, ahova menned kellett, ha tiltakozol ellene, akkor is. Csak nem mindegy, mennyi fájdalmat és nehézséget állsz ki az úton, s mennyi benne az öröm.
Ha úgy érzed, minden jól van úgy, ahogy van, és ennél nem kívánsz többet, vagyis elégedett vagy, akkor így van jól. Ha foltokat mar lelkedbe a hiány, a befejezetlenség, akkor az nincs még jól, akkor még előtted a felismerés nagy feladata."
(Berenthe Ági)
Hát így lettem 18 évvel azután, hogy lediplomáztam, mégiscsak tanárnéni egy másik életben.
