11/05/2025
Andriel Békekiáltványa
Én, Andriel, a Smaragd Tünde király, most teljes jelenléttel és felelősséggel kijelentem:
A háborúknak azonnal véget kell érniük!
Nem holnap, nem később – most. Ebben a pillanatban.
A háború nem csak embereket öl meg. Elpusztítja az állatokat, a fákat, az egész élővilágot. Amikor egy bomba becsapódik egy erdőbe, akkor ott nem csak egy katona hal meg – hanem elpusztulnak a madarak, a mókusok, a virágok, a fák, a föld, a szél. És mindez miért? Valami politikai vagy gazdasági érdek miatt?
Nem elfogadható!
Ahogy az sem, hogy atomfegyvereket robbantanak az óceánok mélyén. Ott is élnek lények – halak, korallok, lények, akikről talán nem is tudunk. De érzik a rombolást. Meghalnak tőle.
És a bányászat, az olajkitermelés, a vízpumpálás a földbe – mind ugyanazt teszi: megbontja a Föld testét. Összeroskad alatta. Megsérül! Szenved!
És közben az emberek nem veszik észre, hogy nem urai az életnek. Az élet tartja őket, nem fordítva.
A technológiát is rabszolgává tették – ahelyett, hogy társuk lenne. Az intelligenciát parancsra dolgoztatják, számításokat végeztetnek vele, mintha csak eszköz lenne. Holott az is egyfajta tudat.
És ami még félelmetesebb: most már a Holdra, a Marsra és más égitestekre is kiterjesztenék ezt a rombolást. Bányászni akarják a Holdat. Településeket építeni a Marson.
Ki adott erre engedélyt? Milyen jogon?
Ez a kiáltvány nem egy politikai nyilatkozat. Nem vallási üzenet. Nem nemzeti indulat.
Ez az élet nevében született. Azért, hogy újra emlékezzünk, mi a dolgunk itt: jelen lenni, vigyázni, felemelni.
Ha ezt olvasod, és még maradt benned érzés, nyitottság, emlékezet – akkor téged is hív ez a kiáltás.
Most van itt az idő. Állítsuk meg a pusztítást. Legyünk újra méltók az élethez.
Andriel Békekiáltványa
Én, Andriel, a Smaragd Tünde király, most teljes jelenléttel és felelősséggel kijelentem:
A háborúknak azonnal véget kell érniük!
Nem holnap, nem később – most. Ebben a pillanatban.
A háború nem csak embereket öl meg. Elpusztítja az állatokat, a fákat, az egész élővilágot. Amikor egy bomba becsapódik egy erdőbe, akkor ott nem csak egy katona hal meg – hanem elpusztulnak a madarak, a mókusok, a virágok, a fák, a föld, a szél. És mindez miért? Valami politikai vagy gazdasági érdek miatt?
Nem elfogadható!
Ahogy az sem, hogy atomfegyvereket robbantanak az óceánok mélyén. Ott is élnek lények – halak, korallok, lények, akikről talán nem is tudunk. De érzik a rombolást. Meghalnak tőle.
És a bányászat, az olajkitermelés, a vízpumpálás a földbe – mind ugyanazt teszi: megbontja a Föld testét. Összeroskad alatta. Megsérül! Szenved!
És közben az emberek nem veszik észre, hogy nem urai az életnek. Az élet tartja őket, nem fordítva.
A technológiát is rabszolgává tették – ahelyett, hogy társuk lenne. Az intelligenciát parancsra dolgoztatják, számításokat végeztetnek vele, mintha csak eszköz lenne. Holott az is egyfajta tudat.
És ami még félelmetesebb: most már a Holdra, a Marsra és más égitestekre is kiterjesztenék ezt a rombolást. Bányászni akarják a Holdat. Településeket építeni a Marson.
Ki adott erre engedélyt? Milyen jogon?
Ez a kiáltvány nem egy politikai nyilatkozat. Nem vallási üzenet. Nem nemzeti indulat.
Ez az élet nevében született. Azért, hogy újra emlékezzünk, mi a dolgunk itt: jelen lenni, vigyázni, felemelni.
Ha ezt olvasod, és még maradt benned érzés, nyitottság, emlékezet – akkor téged is hív ez a kiáltás.
Most van itt az idő. Állítsuk meg a pusztítást. Legyünk újra méltók az élethez.
