11/04/2026
12-én választás. Peruban és Magyarországon is.
Pár fontos különbség: Peruban kötelező a részvétel, úgyhogy itt biztosan többen mennek majd szavazni. Meg egyébként is háromszor annyian laknak itt. Viszont itt ma reggel óta nem lehet alkoholt kapni egészen holnap estig, mármint a törvény szerint. Viszont a sarki kisboltban már tegnap délután kifogyott a sör. Meg a bor, meg a rum. Pálinka meg sose volt.
Itt némileg nagyobb a merítés, 35 elnökjelölt közül kell választani, viszont az Andoki emberek zárkózottak, ezért nem igen tudják megjósolni, hogy kik lesznek a befutók a második fordulóra. Egyébként is egy átlagos magyar kormányzati ciklus alatt Peruban annyi elnök fordul meg, mint alpaka egy közepes méretű andoki legelőn, úgyhogy kb mindegy is. Ha valaki végigmegy egy klasszikus perui útvonalon, gyorsan rájön, hogy itt a politikai stabilitás olyan ritka látványosság, mint egy üres parkoló Machu Picchunál. Magyarországon a választás inkább egy családi ebédre emlékeztetett, ahol mindenki tudja előre, hogy mi lesz a menü, ki fog megsértődni, és ki fogja a végén azt mondani, hogy „én már tíz éve mondtam”. Otthon a magyar kampány olyan, mint egy végtelenített reklámblokk, amelyben ugyanaz a három mondat hangzik el különböző hangerőn, Peruban viszont inkább hasonlít egy andoki fesztiválra. Hangszórók, zászlók, motorok, tánc, dudálás. Olyan, mintha egyik politikai karnevál próbálná túlkiabálni a másikat. Vannak hasonlóságok is, pl Peruban az emberek gyakran nem azért szavaznak valakire, mert bíznak benne, hanem mert a többi még rosszabbnak tűnik. Peruban a politikusok olyanok, mint a Nazca-vonalak fölött repülő kisgépek: időnként felbukkannak, mindenki megnézi őket, majd hamar eltűnnek a horizonton. De a Nazca-vonalak legalább kétezer éve ugyanott vannak. Mig a magyar választópolgár a szavazófülkében állva gyakran úgy érzi magát, mint aki egy végtelen történet része. Egy olyan politikai sorozaté, amely már több évadot megélt, és mindenki tudja, kik a főszereplők, addig a perui szavazó inkább egy kalandfilmben van. Nem teljesen világos, mi történik, de biztos, hogy lesz benne fordulat.
Persze a politika mindkét országban kaotikus, csak más díszletek között. Magyarországon a háttérben parlament, talkshow és kommentmező van, Peruban vulkánok, alpaka csordák és egy négyezer méter magasan fekvő tó. Útközben persze az ember rájön, hogy a demokrácia valójában olyan, mint egy andoki buszút. Zötyög. Néha megáll. Időnként senki sem tudja pontosan, merre megy. De valahogy mindig halad tovább.
Pöccints egyet rajta te is a szavazatoddal. Akár Peruban, vagy Magyarországon.
