21/08/2026
Békésen sétálok egy utolsó kávét keresve a cédrus alá, amiről úgy gondoltam milyen kis szuper találkozó helyet eszeltem ki mára a közelben lakó vendégeimnek, amikor ott áll Nóri alias Kalandrapacsirta, akinek nyilván ez egy bevett helye. Persze szép a cédrus, de van abban valami, hogy mind a ketten pont ezt a fát néztük ki a parkban a tökéletes indulópontnak. Legutóbb ugyanazt a virágot sikerült posztolnunk Cascaisból, ahol azért akad néhány lehetőség. Van bőven közös pont világszemléletben is, így mindig örülök ha találkozunk, de most sikerült először párhuzamos túrát tartanunk.
Az idegenvezetésnek része, de egyébként egyáltalán nem döntő része a lexikális ismeretátadás. Legalább annyira számít, hogy hova kerülnek a hangsúlyok egy sétában, milyen kontextusba kerülnek a látnivalók, mik azok az apróságok, amik az idegenvezetőt magát elragadták és ahhoz személyes kapcsolódásán keresztül hogyan tudja Portugáliát közelebb hozni az utazóhoz. Néha egy virág, egy étel, egy kopott pad, egy szokatlan csempe, vagy egy elsétáló ember ruhája kapcsán tudunk olyat mondani, ami biztosan többet elárul az országról, mint a katedrális építésének ideje.
Ezért is vagyok mindig picit irigy Nóri utasaira, mert tuti, hogy úgy ismerik meg Portugália egy szeletét, ahogyan én is élvezném. Mindeközben tudom, hogy ha tökéletesen ugyanazon az útvonalon mennék végig mint Ő, akkor sem ugyanazt mondanám. A templom ugyanakkor épült, ugyanaz az épület van előttünk, még az is lehet, hogy ugyanabból a könyvből készültünk fel a séta előtt. Mégsem teljesen ugyanazt látjuk az épületben. A cascaisi virágot is más szögből fotózta és szerintem nem csak azért mert ő még profi fotós is...
