22/05/2026
A képen egy Qing-korabeli kínai díszedény, valószínűleg reprodukció, még csak nem is eredeti. Legutóbbi kínai utamon, Xi'an városában akadtam rá a különleges hangulatú mecset oldalában. Az külön érdekes, mit keres egy ilyen stílusú mecset Kínában, de ez egy másik történet, illetve ugyanennek a történetnek egy másik fele. Maradjunk a kerámiánál.
Miért kék-fehér a legtöbb portugál csempe? A válasz nagyrészt a képben van. Amikor a portugálok eljutottak Kínába és közvetlen kereskedelmi kapcsolatot létesítettek a császársággal az éppen ott divatba jövő kobaltkék mintás kerámiákat látták meg. Nem kellett sok idő, hogy az importált kerámiák mellett felfedezzék, hogy a már létező és arab alapokon nyugvó csempekészítést lehet ötvözni a kínai technológiával. A két stílus és technika, arab és kínai ötvözetéből keletkezett az, amit ma nagyon portugálnak tartunk.
Sőt, van itt még valami. A legtöbb kék-fehér európai porcelán és sok fali csempe nem is kínai és nem is portugál, akkor sem, ha ábrázolt témájuk alapján erre gondolnánk. A XVII. századra Portugália elveszítette vezető szerepét a világkereskedelemben, helyüket ekkor már a hollandok vették át Ázsiában. Ők is hoztak be porcelánt Európába, de amikor belháborúk miatt a kínai kereskedelem problémássá vált, olyat tettek, amit a portugálok valamiért szinte soha: nem az árut hozták haza, hanem a technológiát. Sokszor kínai tematikájú (vagy amit a megrendelő kívánt) porcelánt és csempéket kezdtek gyártani Hollandiában, amiknek egyik legnagyobb piaca Portugália lett.
Nem elég tehát, hogy a portugál csempe alapvetően arab-kínai, de sokszor még holland is. Ez az egy termék ugyanakkor szépen bemutatja a globalizáció hajnalát, aminek elindítói a portugálok és a spanyolok voltak. A kereskedelem és a kulturális hatás nem egy irányú, a portugálok kézjegye éppúgy rajta maradt sok ázsiai országon, mint ahogyan Kínáé Portugálián. Sokszor ez nem közvetlen és nem kizárólagos, de mindenképpen ott van. Gyakran ezeket a hatásokat már annyira egyértelműnek gondoljuk, hogy fel sem merül bennünk, hogy ennek köze lehet a felfedezések korához.
Nem, nem csak Ázsiában. Ha Ibéria népei nem indulnak felfedező-kereskedelmi utakra a XV. században, akkor ma nem ennénk paprikás csirkét Magyarországon sem. Ráadásul ez a példa még úgy is áll, hogy a hatás közvetett, miután a paprikát hozzánk már az oszmánok hozták...