31/07/2026
Réges-régen, amikor a hegyek még közelebb hajoltak az emberekhez, élt Gyimesben egy becsületes csángó ember, akit mindenki csak Feri báként ismert. Dolgos ember volt, szerette az erdőt, a kaszálót és a hegyi források tiszta vizét.
Volt azonban egy nagy bánata: a felesége sokat zsörtölődött vele. Akármerre mentek, mindig akadt valami, amiért szó esett.
Feri bá gyakran kiült egy hűvös hegyi forráshoz, és ott sóhajtozott:
– Hej, édes jó Istenem, csak egy nap legyen, amikor nem hallom a veszekedést!
Egyszer arra vetődött egy öreg vándor, meghallotta a panaszát, elmosolyodott, majd így szólt:
– Hallod-e, Feri! Fogd az asszonyt, s menjetek fel a Jávárdi-vízeséshez! Ott majd nem lesz akkora bajod.
Feri bá megfogadta a tanácsot. Másnap kézen fogta a feleségét, s felkapaszkodtak a Jávárdi-vízeséshez.
Amikor odaértek, a víz olyan hatalmas robajjal zúdult alá a sziklákon, hogy az asszony hiába beszélt, Feri egy szót sem hallott belőle.
Ránézett az asszonyra, elmosolyodott, s csak ennyit mondott:
– Na, asszony, itt valahogy sokkal szebb a világ!
Az asszony beszélt volna tovább, de a vízesés zúgása minden szót elnyelt. Így aztán békességben üldögéltek a zuhatag mellett, hallgatták a hegyek muzsikáját, s hazafelé már mindketten mosolyogtak.
Azt beszélik, hogy attól a naptól kezdve azt a kis forrást, ahol Feri bá a bánatát kiöntötte, Feri-csorgónak nevezték el.
A Jávárdi-vízesést pedig a gyimesiek azóta is gyakran csak Jávárdi-zúgónak hívják, mert úgy tartják: ott olyan erővel zúg a víz, hogy még a legnagyobb családi perpatvar hangját is elnyeli.
S a vén csángók ma is mosolyogva mondják:
– Ha sok a szó otthon, menj fel a Jávárdi-zúgóhoz! Ott a víz beszél helyetted.
