14/05/2026
EZEN A NAPON...
1920. május 13-án hunyt el Balatonarácson (ma Balatonfüred része) Lóczy Lajos geológus, geográfus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar földtan és a földrajz világhírű tudósa.
Lóczy Lajos 1849. november 3-án született Pozsonyban. A gimnáziumot 1861-től 1869-ig az aradi minoritáknál végezte el. Édesapja 1864-ben bekövetkezett halála után az édesanyja csak nagy anyagi nélkülözések árán tudta biztosítani fia további tanulmányait. 1869-től a Zürichi Műegyetemen Escher von der Linthnél tanult geológiát. Linth halála után Albert Heim vette át a geológiai tanszéket, és a fiatal tanár oldalán még nagyobb lelkesedéssel dolgozott, részt vett a Schaffhausen vidéki lap geológiai színezésében is. 1872 óta baráti viszonyban volt a zürichi geológusokkal. Szabadidejét az Alpok, Dél-Németország és Tirol v beutazására fordította. 1874-ben szerezte meg a mérnöki oklevelét.
Hazatérése után kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárához segédőrnek. Ebbéli tisztségében kezdte meg geológiai munkásságát. A földtudományokban a tektonika mellett a rétegtanban és az őslénytanban is kiemelkedő eredményeket ért el, de a geomorfológia tudósa is volt. Híresek voltak néprajzi, régészeti és történeti gyűjtései. Munkásságát több mit kétszáz publikációban adta közre.
Első tudományos sikerre a gróf Széchényi Béla által szervezett és vezetett 1877-1880-as kínai expedíció során gyűjtött hatalmas anyagból készített monográfiájával tett szert. Ebben írta le először a Himalája áttolódásos tektonikáját, valamint a Transz-Himalája vonulatot (még Sven Hedin előtt). Megalapozta Belső-Ázsia és Nyugat-Kína geomorfológiáját, valamint a terület fosszilis emlősei és puhatestűi leírásában is úttörő munkát végzett. E munkáját a Royal Geographical Society tiszteletbeli tagsággal, jubileumi éremmel, a Francia Tudományos Akadémia pedig Tsihatseff-díjjal jutalmazta.
Ez után még két éven át dolgozott a Nemzeti Múzeumban, majd 1883-tól mint a Magyar Királyi Földtani Intézet osztálygeológusa a Bánság hegyvidékének geológiai felvételezését készítette el. 1886-ban a geológia rendkívüli tanárának hívták meg a Királyi József Műegyetemre.
Hunfalvy János halála után, 1889-ben a Budapesti Tudományegyetemen a földrajz rendes tanáraként adott elő az egyetemes földrajzi tanszéken közel harminc éven át, melynek megbízott vezetője lett. Ezzel együtt 1904–1905-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja is volt.
Kiváló gyakorlati pedagógusként ő rendszeresítette a tanulmányi kirándulásokat.
Hallgatóival beutazta a Balaton vidékét, a Duna-Tisza közét, bemutatta nekik a félegyházi, a soltvadkerti és a bugaci pusztákat, végigvezette őket a delibláti homoksivatagon és az Al-Duna zuhatagjain. Kirándulásainak csakhamar híre terjedt a német egyetemeken is, és nemsokára csapatostul jöttek a bécsi és breslaui hallgatók. Külföldi utazásokra is elvitte hallgatóit. 1897-ben Boszniát és Hercegovinát, valamint Dalmáciát ismertette meg hallgatóival. 1899-ben a beutazták egész Olaszországot. Jártak Finnországban, Bulgáriában, Törökországban és Oroszországban, felkeresve a Kaukázust is.
Kiváló geográfusiskolát teremtett, a magyar földrajztudományt a világ élvonalába emelte. Olyan jeles tanítványai voltak mint gróf Teleki Pál, Cholnoky Jenő, Bátky Zsigmond, Erődi Kálmán, Kogutowicz Károly, Littke Aurél és Prinz Gyula geográfusok, valamint báró Nopcsa Ferenc, Böckh Hugó, Kormos Tivadar, Laczkó Dezső, László Gábor, Sréter Zoltán és Vitális István geológusok.
1908-tól - továbbra is megtartva egyetemi tanári címét és jellegét - 1919-ig a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója volt, az utolsó évben helyettes államtitkári címmel. Emellett egyetemi magántanárként a budapesti Tudományegyetemen a geográfusképzésben is részt vett. 1891-től a Balaton és környéke földtani kutatását kezdte meg. 1892-ben Arad megyei szőlőbirtokát nővérére bízván, legkedvesebb volt tanítványa és barátja, Cholnoky Jenő javaslatára a BalatonArácson, Cholnoky László veszprémi ügyvéd villája szomszédságában házat vásárolt, ahonnan kutatásait irányította. Munkájára jellemző volt az interdiszciplinaritás, a geológiától a meteorológiáig, a biológiától az etnográfiáig koordinálta az ebbe belevont szakemberek munkáját. Az általa szerkesztett Balaton-monográfia és az ahhoz kapcsolódó földtani térkép ma is alapját képezi az e területen folyó tudományos kutatásnak. E munkáját a Magyarhoni Földtani Társulat 1915-ben Szabó József-emlékéremmel tüntette ki.
Az ő irányításával készült el az akkori Magyarország új geológiai térképe is, amelyet a párizsi világkiállításon aranyéremmel tüntettek ki. 1918-ban Magyarország tektonikájáról összefoglaló tanulmányt írt, ami ebben a témakörben évtizedekig meghatározó volt.
1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1901-ben rendes tagja lett. 1916 és 1918 között az MTA megbízásából Szerbiába, Macedóniába és Albániába vezetett expedíciót, amelynek feladata eme területek geológiájának, geográfiájának, botanikájának, archeológiájának, népművészetének és történetének megismerése volt. Ebben az expedícióban már fia, ifj. Lóczy Lajos (szintén geológus-geográfus) is részt vett. A délkelet-európai kutatóexpedíció eredményei csak 1924-ben Berlinben jelentek meg.
1891 és 1893, majd 1900 és 1914 között a Magyar Földrajzi Társaság megválasztott elnökeként is tevékenységét.
Tudományos munkássága mellett szerepe volt magyar turistaság szervezeti életében is. A Magyarországi Kárpátegyesület Budapesti Osztályának alelnöke (1888-1890) és az 1909-ben alakult Budapesti Egyetemi Turista Egyesületnek a védnöke volt. Szakirodalmi tevékenységén túl turista tárgyú cikkei jelentek meg a Turisták Lapjában. Emlékére 1934-ben utat létesítettek Nemesgulács állomásról a Gulácsra. Nevét a Balatonfüred mellett lévő barlang is őrzi.
Id. Lóczy Lajost 1919-ben a proletárdiktatúra eltávolította az intézet igazgatói állásából, amit nehezen viselt el. Szívbeteg lett, és 1920. május 13-án a balatonarácsi Erzsébet szanatóriumban meghalt. Kívánsága szerint a település régi, a Balatonra néző temetőjében helyezték örök nyugalomra. A permi vörös homokkőből készült sírkövét a Stein Aurél által Tibetből hozott havasi gyopárok díszítették az "Emléke oltva van a földbe melyen élt" kegyeleti felírással.
Kapcsolódó
Halálának 100 éves évfordulóján a turista utódok is megemlékeztek róla, erről a VEOL közölt híradást, ami megjelent a Veszprémi Naplóban:
https://www.veol.hu/helyi-kultura/2020/05/megkoszoruztak-loczy-lajos-sirjat-a-balatonaracsi-temetoben
A tudós, aki Kínát és a Balatont is feltérképezte – Lóczy Lajos élete:
https://ujkor.hu/content/tudos-aki-kinat-es-balatont-felterkepezte-loczy-lajos-elete
A Wikipédia szócikke:
https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B3czy_Lajos_(geol%C3%B3gus,_1849%E2%80%931920)
Ha ezt a bejegyzést érdekesnek találod, kedveld az oldalt is, ha még nem tetted meg. Kövesd, hogy értesülj az újabbakról. A bejegyzésre való reagálásoddal és a poszt megosztásával segíted az oldal szélesebb körben való megismertetését.
🙏 Köszönöm! 🙏
Kép: Vasárnapi Újság (OSZK)
