05/10/2026
Ma Amerikában Anyák napja van… 🤍
És most először érzem azt, hogy ez a nap már rólam is szól egy kicsit. Furcsa ezt kimondani, mert annyira új még ez az érzés, még annyira szoknom kell a tudatot, hogy már nem csak nő vagyok, nem csak feleség, nem csak valakinek a gyermeke… hanem én is anya lettem.
Még akkor is, ha a kisbabámat egyelőre csak a szívem alatt hordom. 🤍
Egész életemben ez a nap arról szólt, hogy felköszöntsem az édesanyámat, hogy hálát adjak neki mindenért, amit értem tett, a szeretetéért, a türelméért, azért a rengeteg ölelésért, amit gyerekként talán természetesnek vettem. Soha nem gondoltam bele igazán, milyen érzés lehet anyának lenni. Milyen lehet valakit úgy szeretni, hogy már azelőtt mindennél fontosabb számodra, hogy egyáltalán a karodban tarthatnád.
Érzem azt a különös, leírhatatlan kötődést, ami napról napra erősebb bennem. Érzem, hogy már most minden gondolatom körülötte forog, hogy minden döntésemben ott van ő is. És bár még nem látom az arcát, nem foghatom a kezét, mégis teljes szívemből szeretem.
Talán ezért ennyire megható nekem ez a mai nap. Mert most először nem csak gyermekként tekintek az Anyák napjára, hanem leendő anyukaként is.
És közben annyira várom már a következő évet… 🥹🤍
Mert jövőre ilyenkor már itt lesz velem. Már a kezemben tarthatom. Már nem csak elképzelem őt, hanem látni fogom a mosolyát, érezni fogom az illatát, hallani fogom a nevetését. És belegondolni is hihetetlen, hogy addigra valaki engem fog anyának hívni.
Annyira különleges érzés ez. Egyszerre ijesztő, megható, gyönyörű és leírhatatlanul mély.
És ma még jobban megértem az édesanyámat is. Még jobban értem minden aggódását, minden szeretetét, minden féltését.
Úgyhogy ma minden anyukát szeretettel ölelek, és különösen hálás vagyok azért, hogy ezt a csodát én is átélhetem. 🤍✨
