09/24/2026
Na hát legyen akkor. Nem akartam, de az úr egyetlen hozzászólásban annyi mindent megtudott rólam, a vállalkozásomról és az amerikaiakról, hogy kár lenne szó nélkül hagyni ezt a rendkívüli kutatómunkát. Öt perc hírnév rovatunk következik.
A történet előzménye: valakivel már egy New York-i utazásról egyeztettem, a foglalás részleteinél tartottunk, amikor megkérdezte, kire szavaztam. Meglepett, hogy ez egy utazás megszervezése közben felmerülhet, ezért írtam róla egy posztot. Erre érkezett az alábbi hozzászólás egy olyan úrtól, akivel soha nem utaztam, és aki a munkámat sem ismeri. Ez azonban láthatóan nem akadályozta meg abban, hogy mindenről határozott véleménye legyen.
Kezdjük azzal a kérdésével, hogy ha nem akarok politikáról beszélni, „a magyarok pénze akkor miért kell” nekem. Mert utazásokat szervezek. Ez egy szolgáltatás, amelynek ára van. Tudom, meghökkentő üzleti modell. Időt töltök az ajánlatok összeállításával, szállással, repülőjegyekkel, transzferrel és az utasok kérdéseivel foglalkozom. Ha valami változik vagy gond adódik, azzal is nekem kell foglalkoznom. Nyolc hónapos várandósan is dolgozom, szervezek és válaszolok az embereknek. De önnek nyilván elég volt ránéznie egy posztra, hogy megállapítsa: itt kizárólag a pénzről van szó. Köszönöm, hogy ilyen alaposan utánajárt.
A következő kérdése az, miért nem a „vidéki amerikaiakat” szólítom meg a New York-i útjaimmal. Örömmel szólítom meg őket is. Texasból, Alabamából vagy bárhonnan máshonnan érkező vendégeket éppúgy szívesen látok. Inkább én kérdeznék: önnek pontosan mit jelent itt a „vidéki amerikai”? És honnan tudja ilyen biztosan, hogy ők „szarba sem vesznek” engem? Megkérdezte őket, vagy ezt is ugyanazzal a módszerrel derítette ki, amellyel az én jellememet?
Én Amerikában élek, és sok amerikai emberrel találkozom. A saját tapasztalatom az, hogy idegenek is tudnak meglepően nyitottak és kedvesek lenni. Önnek lehet más tapasztalata, de emberek millióinak a nevében kijelenteni, hogyan bánnának velem, elég különös vállalás. Főleg egy olyan kommentben, amely engem nevez sunyinak.
És milyen érdekes: miközben a „vidéki amerikaiakról” ilyen magabiztosan nyilatkozik, a nyilvános fotóján éppen egy Coca-Colát szürcsölget. Ki tudja, talán egy ön által emlegetett „vidéki amerikai” is részt vett abban, hogy az az üveg az ön kezébe kerülhetett. Egészségére! Remélem, legalább olyan jól esett az a kóla, amilyen lendülettel az amerikaiakról véleményt mondott.
Azt is számon kéri, hogy nem merem felvállalni a véleményemet és a „hovatartozásomat”. A véleményem megvan, ne aggódjon. Azt viszont nem ön dönti el, melyik részét tartozom megosztani a nyilvánossággal. A hovatartozásomhoz pedig végképp semmi köze. Magyar vagyok. Amerikában is az maradok. Attól sem változik meg, hogy dollárban adom meg egy New York-i utazás árát. Tudom, az ön kommentjében a dollárjel már önmagában súlyos bizonyítéknak tűnik, de New Yorkban ez a fizetőeszköz.
Majd közli, hogy ha lenne rá lehetősége, az ismerőseit biztosan lebeszélné arról, hogy velem utazzanak. Miről beszélné le őket pontosan? Volt nálam vendég, és rossz tapasztalata volt? Félrevezettem önt egy ajánlattal? Nem. Annyit tud rólam, hogy írtam egy posztot egy furcsa kérdésről, és nem adtam meg azt a politikai választ, amelyet ön elvárt. Erre természetesen építhet utazási ajánlást. Csak talán ne nevezze tapasztalatnak.
A „magyarságát szégyellő” és a „szégyelld magad” részeknél már majdnem elvesztettem a fonalat. Én szégyelljem magam azért, mert magyar embereknek is szervezek New York-i utakat, dolgozom értük, és közben nem engedem, hogy egy idegen ember elszámoltasson a szavazatomról? Érdekes mérce. A magyarságomhoz nem kell az ön jóváhagyása, a munkám megítéléséhez pedig legalább egy valódi tapasztalat jól jönne.
A kommentje után megnéztem a nyilvános profilját. Keresztet és bibliai idézetet találtam. Eszembe jutott Jakab levele: „Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok.” (Jakab 3:10) Ritkán látni ehhez ilyen szemléletes példát. A profilján az áldás szerepel, az én oldalamra az átok jutott. Lehet, hogy érdemes lenne nemcsak közzétenni az idézeteket, hanem néha a saját hozzászólások mellé is odatenni őket.
Láttam, hogy gyermeke is van. Őt nem szeretném a mi vitánk részévé tenni. Azt viszont remélem, hogy a mindennapokban több türelmet és kedvességet lát maga körül, mint amennyit ön ebben az egyetlen kommentben mutatott. A gyerekeknek a felnőttek viselkedése is tanít valamit, akár akarjuk, akár nem.
Önt letiltottam. Nem a politikai véleménye miatt, hanem azért, mert az oldalamon a kérdéseknek és a vitának van helye, a személyeskedésnek nincs. Aki az utazásaimról szeretne érdeklődni, azt továbbra is szívesen várom. Magyarországról, Texasból, Alabamából vagy bárhonnan. A foglaláshoz nem kell megadni, kire szavazott.
